| 
 Vakond-mesék - Téli varázslat  2016.12.31. 00:17 
	
		
			| 
					
						 Írta: Emmett Jonathan 
						Illusztrálta: Cabban Vanessa 
						Kiadó: Naphegy, 2007 
						Oldalszám: 28 
						  
						Kíváncsi Vakondok barátunk továbbra is a természet csodáival ismerkedik. A Holdról már megtanulta, hogy nem ezüsttallér (Ide nekem a Holdat), és nagyon messze van, de a téli erdő újabb csodákkal várja. Ezúttal varázsgyémántra bukkan a hóban.   
					  
					A mese végére fény derül a gyémánt titkára, és azt is megtanuljuk, hogy a természetet nem okolni kell, elég ha gyönyörködünk megannyi kincsében. |  
	 
	
		
			| 
					A Vakondok sorozat hőse a Kisvakonddal való megkerülhetetlen összehasonlításban üdítően eredeti és giccstelen, hangsúlyozottan vakondokszerű kis vakondok.  
					Kalandjainak téli darabja, a Téli varázslat azt a mindannyiunk számára ismerős és a felnőtté válással egyre ritkább pszichés folyamatot mutatja be, amikor a természet váratlanul a művészi élményhez fogható katartikus, megvilágosodás-szerű élményt vált ki belőlünk. Vakondok talál egy jégcsapot, gyémántnak hiszi, amikor pedig barátai felvilágosítják tévedéséről, előbb elszomorodik, majd megpillantva a naplemente fényében szikrázó jégcsapos fák szépségét, megbékél a világgal.  
					A Vakondok sorozat igen szép darabja ez a kötet: didaxis nélkül, tisztán művészi eszközökkel tárja fel a természeti „szépség” hatásmechanizmusát, és merész nagyvonalúsággal, kedves humorral ábrázolja azt a folyamatot, amikor egy gyerek fejében előbb összeütközésbe kerül, majd szintézisre jut a mágikus és a természettudományos gondolkodás. (Elekes Dóra) |  
	 
	  
	  |