| 
				 
					Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz: 
				
					– Gyere csak közelebb, kedves öreganyó!  Add csak ide nekünk a kosaradat és a kendődet! 
				
					Színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal.  Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé. 
				
					Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján.  Most is bekopogott hozzájuk. 
				
					- Ejnye, ejnye, hogy jutottál, lelkecském, ehhez a sok pénzhez? - érdeklődött ravaszul. 
				
					Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak. 
				
					A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára.  Megtalálta a barlangot, s ott bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc.  Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak.  A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre: 
				
					– Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap!  
				
					A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel.  Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták. 
				
					Nagy nehezen sántikált haza  a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát.  Ahogy hazaért, rikoltozva szólította valamennyi gyerekét.  A gyermekek és a vénasszony nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak a drága ezüst- és aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske.  A vénasszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz: 
				
					– Mit tettél velem?! Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bogáncsot adtak! 
				
					Az öreganyó most már magyarázhatta a pórul járt vénasszonynak:  
				
					- Én azt mondtam, hogy mindkét hónap egyformán gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt.  És te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist és szamárkórót, mert azt mondtad, hogy rossz valamennyi hónap.  Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz – aszerint, hogy ki mit vár tőlük.  
			 |