Az elmúlt 15 év gyerekkönyveit sajnos csak felszínesen ismerem, inkább a 30 évvel ezelőtti felhozatalhoz tudnék viszonyítani. A mai kínálat mindenképpen bőségesebb, mind vizuálisan, mind szöveg tekintetében. Annak idején minden gyereknek nagyjából ugyanazok a mesekönyvek sorakoztak a polcán, a paletta jóval szűkösebb volt, mint most. Külföldi szerzőktől például sokkal kevesebb kötet jelent meg. Zelk Zoltán verseskötetek, Ablak Zsiráf, Frakk és a Szutyejev féle Vidám mesék, Mesebolt, Mosó Masa Mosodája, Mekk Elek, Varjúdombi mesék, Csukás István és Janikovszky Éva művei, csak amik hirtelen eszembe jutnak. Amúgy mindenféle szempontból nagyszerű felhozatal volt ez, kiváló illusztrációkkal, csak, hogy a legmeghatározóbbakat említsem, Reich Károly, Kass János, Réber László jóvoltából. A mostani kínálat óriási, marketing szempontból azt kellene mondanom, hogy minden célcsoport megtalálja a magának valót. Amúgy iszonyatos túlkínálat van, talán feleslegesen is, de ezt persze a piac dönti el. A szövegeket illetően nem igazán tudnék megfelelő választ adni, talán csak annyit fűznék hozzá, hogy ezen a területen manapság elég nagy a szórás. A könyvek vizualitásával kapcsolatban én úgy látom, hogy az elmúlt évtized kitermelte a hazai könyvillusztrátorok legújabb generációját, friss egyéni megoldásokkal, világszínvonalú munkákkal, ami mindenképpen pozitív és előremutató dolog az olvasó és a művészek számára is. Szerinted mi a legfontosabb egy gyermekeknek szóló könyv képi anyagának készítésekor? Van-e bármiféle „vezérelv”, kell-e figyelni bármire, fontos-e egyáltalán, hogy milyen korosztálynak szólnak a képek? Van-e külön gyerek és felnőtt illusztráció? Szerintem mindegy, hogy gyerekkönyvbe vagy felnőtteknek szánt könyvbe rajzolsz, a lényeg, hogy valami pluszt tegyenek hozzá a képek a szöveghez. Hangulatában, de akár a tartalmában is hozhatnak újat. Tulajdonképpen minden egyes illusztrációnak egy önálló műnek kellene lennie vagy legalábbis erre kellene törekedni. Persze más a felütés, ha egy három évessel kommunikálunk, mint amikor egy felnőtt regényhez kell képeket készíteni. Ettől függetlenül nem látok nagyon éles határvonalakat a két műfaj között, a gügyögés és a giccses szépelgés egyik esetben sem célravezető megoldás. Hogyan fogtál hozzá a Milyen madárhoz? Konkrétabban: Olvastad-e az összes verset már az elején, hogy született a nyúl figurája, mennyire volt fontos számodra, hogy a képek is „meséljenek”, szóljanak valamiről? Csak illusztrációnak szántad őket, vagy a képeknek is van egy sztorija a szöveg mögött? Mitől alkot szerves egységet a kép és a szöveg (már ha alkot, de naná , hogy igen)? Elég nehézkesen indult. Első körben 5-6 verset kaptam a kiadótól, hogy akkor most ezekre kellene rajzolni valamit. Egyáltalán nem tudtam rájuk hangoldóni, el sem tudtam képzelni, hogy ezekből hogyan lesz egyszer kész kötet. A versek sorrendje sem volt még meg, illetve maguk a versek sem. Kollár Árpi írta őket folyamatosan, a rajzok készülésével párhuzamosan. Ennek megfelelően az első rajzaim teljes tévútnak bizonyultak. Aztán bementem egyszer beszélgetni a kiadóba, hogy akkor most merre tovább, végül a szerkesztőkkel, Csányi Dórával és Tsík Sanyával abban maradtunk, hogy csináljam úgy a rajzokat, mintha magamnak készíteném a könyvet. Ez meghatározó fordulat volt, mert innentől kezdve tulajdonképpen sínen volt az anyag. Később, ahogy növekedett a versek száma, egyre inkább kezdett összeállni a fejemben a teljes kép. Egységes színpadot akartam állítani a versek köré úgy, hogy az egész kötet egy nagy, hullámzó, hömpölygő vizuális egységet alkosson, a versek ne különüljenek el felsorolás szerűen egymástól. Ezt az egységet egy narrátor, vagy valami mesélő félével szerettem volna támogatni, aki jelen esetben a nyúl lett. Kívülálló talán, aki vagy mesél, vagy, ha úgy tetszik, visszaemlékezik, végig kísérgeti a történetet. Egy nyúl, aki minden helyzetben másként viselkedik, máshogy néz ki, attól függően, hogy a szöveg vagy a könyv ritmusa mit kíván. Hogyan készültek a képek? A technika adott volt, ilyen jellegű képeket készítek. Eleinte sokat firkálgatok, az ominózus nyulat például legalább százféleképpen lerajzoltam. Minden féle helyzetben, mindenféle dolgokat csinált, miután az a néhány kép be is került a végleges könyvbe. A rajzok egy részét beszkennelem és ezek alapján digitálisan készülnek a végleges verziók. Néha kimarad ez a fázis, és rögtön a computeren kezdem. És a színvilág? Kék-sárga, fekete-arany, hideg-meleg. Kiegészülve itt ott zöldekkel, vöröses tónusokkal, hogy egy kicsit oldják a kemény kontrasztot. Mennyire kell szeretni tudni a szöveget ahhoz, hogy jó illusztrációk készülhessenek? Nem árt, ha az illusztrátor megkedveli a szöveget, annál inkább hozzá tudja tenni a saját részét. De ez végülis nem szentírás, az illusztrálás alkalmazott műfaj, nem mindig kaphatsz olyan témát, amibe bele tudod élni magad. Árpi verseivel nem volt ilyen probléma, motiváló és sokrétű szövegeket kaptam. Ezen kívül néhány versénél saját gyerekkori élményeim is megelevenedtek, például a Megyek címűnél. Azoknál a képeknél, ahol szöveg is szerepel a képen: Te választottad ki az idézeteket? Ha igen, mi alapján? Igen, ezeket én választottam, mindenféle tudományos szelekció nélkül. Voltak bizonyos mondatok, szövegrészek, amiket már az első olvasás után is tudtam, hogy valamilyen formában kiemelt helyen szeretném belecsempészni bizonyos rajzokba. De volt, ahol fordítva történt a dolog, a pipázó nyúl esetében, itt konkrétan a „pipám sincsen, soha nem is volt” részlet miatt készült el így a rajz, ami tulajdonképpen egy elválasztóoldal, tehát nem is közvetlenül egy vers saját illusztrációja. Ez a kép például előbb jelenik meg a könyvben, mint az alapjául szolgáló részlet, csak hogy legyen min elmélkedni. Kiválasztanál egy konkrét verset, és elmondanád, hogy hogyan született meg a kép hozzá? Egy olyat, amit vagy nehéz volt kitervelni vagy nagyon könnyű valami miatt. A verseket hónapokon át mindennap többször elolvastam. Egy idő után már szinte együtt éltem ezekkel a sorokkal. Olvasás közben folyamatosan firkálgattam, jegyzeteltem. Bizonyos verseknél azonnal tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni vele. Jó néhány vershez azonban több vázlat is született, ezeket hagytam későbbre. Az idő múlásával pedig már ezeknél is egyértelmű volt, hogy mi a megoldás. Az illusztrációk nem sorrendben készültek, azért, hogy a teljes könyv anyaga egyszerre tudjon fejlődni. Tudnál egy rövid személyleírást adni a Nyúlról? Milyen „belülről”? Csak címszavakban. Fiatal, öreg, magányos, családos, elmélkedő, bámészkodó, ücsörgő, merengő, hempergő, tekergő, szendergő.