Egér pizsamapartira hivatalos Medvéhez, arról viszont, hogy ez jó ötlet-e, a házigazda nincs teljesen meggyőződve. Medve továbbra is mereven ragaszkodik a megszokott rutinjához, szabályaihoz – Egér pedig minden igyekezete ellenére továbbra is képtelen alkalmazkodni ezekhez. Egér az előző meséből is jól ismert módon, „aprón, szürkén és ragyogó szemekkel” hamar otthon érzi magát, bár mondhatni, puszta létezésével is bosszantja Medvét. De, mint az később kiderül, Medve részéről mégis a lehető legjobb ötlet volt áthívni a barátját. A Medve aludni megy az éjszakai zajoktól, a „valaki van a szobában” képzettől való félelem leküzdését bontja ki sok humorral és érzelemmel. Medve például azt vallja, hogy ilyen esetekben egy esti mese "jót tesz az idegeknek”. A sztori teljesen úgy épül fel, mint a Medve látogatójában: sablonos, jól ismert helyzetkomikumok követik egymást, a feszes, humoros sorokban leírt történések az illusztrációkkal együtt teljesednek ki. Kady MacDonald Denton akvarell- és tustechnikával készült képein most is az érzelmek, az állapotok érzékeltetése a hangsúlyos. A mesekönyv vizuális világában Medve és Egér testbeszéde és arckifejezése mellett fontos szerep jut a tipográfiai játéknak, utóbbi segítségével a Medve aludni megy hasonlóan könnyen és jól olvasható fel, mint a Medve látogatója. Ahogyan a mesekönyvsorozatok általában, úgy a Medve és Egér barátságáról szóló könyvek is mellőznek mindenfajta újítást, de ez ebben az esetben nem okoz csalódást. Bonny Becker és Kady MacDonald Denton könyvei nem feltétlenül eredetiek, de egyéni jegyeket viselnek. A humoruk működése egy sitcomra emlékeztet: statikus figurák mozognak ugyanabban a környezetben, a különböző problémák megoldásához sajátos, de minden esetben egyforma eszközökkel jutnak el. Részben ez a kiszámíthatóság garantálja a (fel)olvasásból fakadó szórakozást is. Az amerikai szerző és a kanadai illusztrátor Medve és Egér hétköznapi kalandjairól szóló mesekönyvei már számos díjat elnyertek. A Medve aludni megy például megkapta a Crystal Kite Awards-ot, amely egy világszerte hetven régióra kiterjedő, gyerekkönyvszerzőket és –illusztrátorokat tömörítő szervezet évente odaítélt díja.   Kétszereplős, lendületes mese, tiszta, nem bonyolult szöveggel, ismétlődő fordulatokkal. A nagy alakú könyv a jól olvasható betűk, eltérő betűtípusok révén igazi élményt jelent a kezdő olvasóknak is. De ajánlom nehezen elalvóknak, morcoskodó-dacoskodóknak, sötétben félőknek, akik elalvás előtt benéznek az ágy alá, és természetesen medverajongóknak. Magunkra ismerhetünk akár szülőként, ahol persze mi vagyunk az örökké zsörtölődő medve, aki azt szeretné, ha békén hagynák, hogy nyugodtan reggelizhessen, vagy aludhasson végre egy jót, de persze mindig jön egy Egér-gyerek, aki nyúz minket. És a gyerek győz látszólag, pedig közös az öröm, csak ezt sokszor mi sem ismerjük be. Írhatnám még, hogy a könyv a szeretet erejéről, meg az örök barátságról szól, de a legfontosabb, hogy igazi esti-összebújós mese, rengeteg gyönyörű és óriási, böngésznivaló képpel Katy MacDonald Dentontól.   Ha az én gyerekeim még igényelnék az esti mesét, biztos, hogy minden este el is játszanánk a sztorikat, mert az illusztrációk remekül visszaadják a Medve folyton változó hangulatát. Jó móka mondjuk, ha megpróbáljuk utánozni a mimikáját. És az a szertartás, ahogy lefekvéshez készülődik, az zseniális. Próbáljátok ki. (Szollár Vera)