Misu szemetel – Misu, csak nem a járdára köpted a rágódat?! – Éppen hazafelé tartottak.   – De. Na és? Mindenki ezt csinálja! – vágta rá Misu. – Nézd! Itt is szemét van, meg itt is, meg ott is! Minden csupa szemét! – Aha. Szóval szerinted egy kis rágó már nem számít? – Pontosan – bólintott Misu, és arrébb rúgott egy zacskót, ami épp az orra előtt hevert. – Pfúj! Vacak sült krumpli! Most ketchupos lett a cipőm! – Töröld meg a fűbe! – tanácsolta apa. – Nem jó ötlet. A fű tele van kutyakakival – felelte Misu, és rálépett egy újságpapírra, ami persze ráragadt a maszatos cipőre. Apa felnevetett. – Milyen praktikus, Misu! A kecsapos cipődre ráragad minden szemét. Elmehetsz utcaseprőnek!   – De te is. Pont most léptél bele egy rágóba, apa! Misu későig fennmarad – Legfőbb ideje lefeküdni – közölte apa.   – Én ma nem alszom – vonta meg a vállát Misu. – Fennmaradok egész éjszaka. – Rendben – fordult anya apához. – Mi viszont menjünk aludni. – Jó éjt, Misu! – köszöntek el kórusban. Misu fogta az új képeskönyvét, és beült apa foteljébe. Négyszer egymás után elolvasta a könyvet. Kétszer az elejétől a végéig, kétszer pedig a végétől az elejéig. A nappaliban néma csend honolt. Misu az ablakhoz lopakodott, és kikukkantott a függöny résén. Kinn sötét volt. Bement a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Megcsapta a hideg, hunyorgott a nagy fénytől. Evett egy falatot a krumplipüréből, ami ebédről maradt. Ivott egy korty almalét. Kilesett a folyosóra. Az ablakon besütött az utcai lámpa, és megcsillant a fénye a bukósisakján. Halkan megzörrent mögötte valami. Mackó, Kutyus és Pingvin a fürdőszobában üldögéltek a kosárban. – Miért nem alszotok még? – suttogta a fülükbe. A barátai nem válaszoltak. – Most már legfőbb ideje lefeküdni! – szólt rájuk Misu jó hangosan. A gyerekszobában égett a lámpa, a kényelmes ágyban jó meleg volt. Misu felolvasta Mackónak, Kutyusnak és Pingvinnek az új képeskönyvét, azután lekapcsolta a lámpát. – Jó éjszakát! – suttogta, és nemsokára mind a négyen mélyen aludtak. Mindent meg kell ragasztani – Ma egyáltalán nem volt finom az ebéd – közölte Misu. – Miért, kicsim? – kérdezte a nagyi, és elmosta a tányért. – Mert nincs itt a saját székem – mondta Misu, és elsírta magát. – Még mindig az asztalosnál van. Meg kell szerelni a lábát, mert billeg. Gyere, segíts törölgetni! A nagyi Misu kezébe nyomta a piros-fehér kockás konyharuhát. De Misu csak sírt és sírt. – Nem szeretem a piros rongyot. A kéket akarom! – Jól van, akkor itt a kék, tessék – nyugtatgatta nagyi. Aztán együtt eltörölgettek két tányért, két csészét és két villát. Misu még a kedvenc kis kék tálkáját is eltörölgette, amiben a szósz volt. Nagyi közben bement a kamrába. Mire visszaért, Misu kezében két darabban volt a tálka!  – Mi történt, Misu? – kérdezte nagyi. – Minden tönkremegy! – zokogta Misu, és feltartotta a vérző hüvelykujját nagyinak. – No, no. Nincs semmi baj! – vette nagyi a karjába Misut. – Most először is letapasztjuk az ujjadat, aztán összeragasztjuk a tálkádat, és felhívjuk az asztalost, hogy megragasztotta-e már a széklábat. És ha mindent elintéztünk, kapsz egy cukorkát. A legeslegragadósabb karamellt, amit csak találok, jó?