– Hű, de szuper! – ámuldozott. Nézegette, körbejárta, csengetett a csengőjével, még meg is simogatta.
					  
				
					– Én már tudok ilyennel biciklizni! – hencegett Peti. 
				
					– Mutasd meg! – kérte Dani. 
				
					– Most nem akarom – felelte Peti, azzal felpattant a futóbiciklire, és elgurult vele. 
				
					– Én is tudok! – kiáltotta Dani Peti után. 
				
					– Nem tudsz! – rikkantotta a messzeségből Peti. 
				
					– De igenis tudok – dünnyögte az orra alá Dani. 
				
					Dani megfogta a pedálos bicikli kormányát, és körbesétálta vele az udvart. Még sosem ült tekerős biciklin. De nagyon szerette volna kipróbálni! 
				
					A többiek vidáman karikáztak körülötte a futóbiciklikkel, robogtak a kismotorokkal. Rendőr bácsisat játszottak. Az óvó néni volt a rendőr, ők meg a kisautók. 
				
					Amikor az óvó néni a magasba emelte a kezét, és azt kiáltotta: piros, az autók megálltak. Amikor pedig leengedte, és azt mondta: zöld, berregve elindultak. 
				
					Dani is szeretett volna velük játszani, de a pedálos bicikli túl magasnak, túl imbolygósnak látszott. Amikor aztán mégis rámerészkedett az ülésre, csak pipiskedve ért le a lába. Hiába próbálta a pedált meghajtani, a bicikli folyton elbillent alatta. 
				
					– Segítsek? – kérdezte az óvó néni. 
				
					– Egyedül is tudom! – bizonygatta Dani. 
				
					De mivel a pedálozás sehogy sem sikerült, úgy próbálta hajtani, ahogy a futóbiciklit szokás. Lassan haladt, mert alig ért le a lába, és folyton beleakadt a pedálba. Dani igazi nagyfiúnak érezte magát a pedálos biciklin! Nagyon büszke volt magára! 
				
					Amikor a gyerekek lassan kimotorozták, kifutóbiciklizték magukat, leparkoltak a garázsba, és szaladtak csúszdázni, homokozni, mászókázni. 
				
					 – Gyere játszani! – hívta Peti Danit is. 
				
					– Nem érek rá – felelte Dani. – Sok dolgom van. 
				
					Dani egész délelőtt a pedálos bicikli mellett maradt. Megvizsgálta a láncát, megnyomkodta a kerekeit, hogy nem laposak-e, meghúzta a kézifékeket, és amikor az óvó néni kis vödörben vizet hozott, a törlőronggyal szép csillogósra fényesítette. 
				
					Az öltözőben, ebéd közben, de még fogmosáskor is a pedálos bicikliről álmodozott. Csak nehezen nyomta el az álom. 
				
					Álmában is a biciklin ült. A pedáloson! A lába ügyesen forgott körbe-körbe. Csak hajtotta, tekerte! Az egész világ tátott szájjal csodálta! 
				
					Mire felébredt, a többiek már az asztalnál uzsonnáztak. Dani felült az ágyban. Amikor az óvó néni odahajolt hozzá, hogy átöltöztesse, Dani belesúgta a fülébe: 
				
					– Tudok biciklizni! 
				
					Az udvaron aztán a bicikli egyszer csak elindult alatta. Az óvó néni volt a rendőr bácsi, a gyerekek motoroztak meg futóbicikliztek körülötte. Dani pedig kerekezett, karikázott a pedálos biciklin, és még akkor sem állt meg, amikor a rendőr bácsi azt mondta: piros! 
					 
					  
					  
				
					VISSZA AZ ÓVODAI ÉLETHEZ>> 
			 |