FILOZÓFIA - Filó-faló 5. Természet és környezetszennyezés
Kiadás éve: 2016
Az ember értelmének köszönhetően sok-sok olyan dolgot talált ki, amely könnyebbé tette az életeét. Igen ám, de miközben megalkotta a civilizációt, egyre inkább fölényben érezte magát a többi élőlényhez képest.
Úgy kezdte kezelni a természetet, mint valami hatalmas tartályt, amelyből akkorát merít, amikor akar; mint egy óriási kukát, amibe bármit beledobhat; mint egy tárgyat, amelyet kedvére manipulálhat. az ember elfelejtette, hogy csak egyike a természet élőlényeinek, s hogy szorosan kapcsolódik a többi élőlényhez.
Részletek a könyvből
|
Gyakran megfeledkezünk arról, hogy hulladékot termelni és felhasználni minden élőlény természetes tevékenysége: a levegő oxigénje, amelyet belélegzünk, a növényektől származik, főleg az algáktól, amelyek évmilliárdok óta élnek az óceánban; a növények újrahasznosítják az állatok és az ember által kilélegzett szén-dioxidot; az állatok trágyája táplálja a növényeket… Minden élőlény valóságos hulladékgyár. De tiszta gyárak: csak olyan dolgokat termelnek, amelyeket mások fel tudnak használni, és ők is fel tudják használni azt a hulladékot, amelyet mások termelnek. A környezetszennyezés problémájával akkor szembesülünk, amikor az emberi tevékenységből olyan hulladék keletkezik, amelyet a természet már nem tud hasznosítani.
[…]
Táplálkozhatnánk pirulákkal is, az egészségünknek nem ártana. Csirkéket is lehet nagyüzemben tenyészteni, csak épp nincs ízük. Nevelhetünk íztelen epret lámpákkal úgy, hogy felfújjuk vízzel. A szakemberek majd tesztelik őket, és megállapítják, hogy nem ártanak az egészségnek. És ez nyilván így is van. Mint ahogy az is igaz, hogy hatalmas, szürke betonépületek nem szennyezik a környezetet, hogy a zaj nem piszkít, hogy a rossz szagoktól nem lehet meghalni.
Ám az embereknek nemcsak testük van, amelyet meg kell őrizni jó egészségben. Sok más dolog is számít az egészségen kívül: az élvezet, a játék, a gyengédség, a szépség… Ha íztelen ételt eszünk, ha nem látjuk az eget, nem halljuk a vízcsobogást, sem a madarak énekét, nem érezzük a virágok illatát – mindez szennyezés. Nem a természet beszennyezése, hanem az emberi életé.
|

|