- Miért nem felelsz anyádnak? Erre már illett volna választ adni, de Zsófikának nem akaródzott apa helyett az újsággal beszélgetnie. Kisvártatva mégis kibökte: - A barátnőmet keresem. - Ágit? Horváth Ágit? - kérdezte csodálkozva a mama. - Nem, az új barátnőmet. - Őt hogy hívják? - Azt... azt nem tudom. - Miért, hát hol találkoztál vele? - Álmomban. Hopp!, az újság eltűnt. Apa kedvesen mosolygott, és megsimogatta Zsófi fejét. Anya pedig (immár mosogatás közben) azt javasolta, hogy próbáljon meg Zsófi ismét arról a lányról álmodni. Zsófi elszomorodott. Mintha bizony azt ő dönthetné el, kiről-miről is álmodjék. Zsófi ​nem tudott szabadulni éjszakai álmától: egy nagyon kedves kislánnyal ismerkedett össze, akit az első pillanattól barátnőjének tekintett, elhatározta hát, hogy megkeresi, mégpedig Szalai Gáspár varázsló segítségével. Szalai Gáspár lakásában a legérdekesebb hely a spájz volt: ide küldték leveleiket a tündérek, és itt állt az az érdekes autó is, amely mindig más-más fűszerrel működött. De a legérdekesebbnek magát Szalai Gáspárt, a varázslót találta, aki szinte mindent tudott az emberekről és a világról. Erről a kislány bizonyosságot szerezhetett, hiszen tizenegy szombaton át keresték a világban és az országban Zsófi ismeretlen „barátnőjét”. Igaz, az álombeli kislányt nem találták meg, de meggyógyítottak egy királyt, fölemelték a földön heverő szivárványt, megismerkedtek azzal a fodrásszal, aki egyszerre a két kezével vág hajat. Zsófi még időmértékes verset is megtanult írni. A kislány izgalmas és várvavárt szombatjainak Szalai Gáspár továbbképzése vetett véget, ugyanekkor kapott egy levelet a tündérektől.   2. Zsófi és az elvarázsolt varázsló Illusztrálta: Tersztyánszky Orsolya Kiadó: Móra Könyvkiadó, 1997 Oldalszám: 132 A városban egymás után tűnnek el a varázslók, köztük Szalai Gáspár is, Zsófi jó ismerőse. Mi mást tehet ilyenkor az ember, mint hogy komoly nyomozást folytat? Ám az események felgyorsulnak, és Zsófi hamar rádöbben, hogy hatalmas és erős ellenféllel áll szemben. Legyőzi-e vajon? Szerencsére, akadnak segítő szándékú barátok, társak is, akik a kislány mellé állnak a bajban. "…a szülő olyan fajta, amelyik hamar elvadul s kezelhetetlenné válik, ha sokáig magára hagyják." "– De honnan tudhatom, hogy melyik pénz varázspénz és melyik nem az? – kérdezte Zsófi. A Flütyüpmadár megvakarta szárnyával a fejét, és így szólt: – Az az igazság, hogy nemigen lehet tudni. Kisebb-nagyobb mértékben minden pénz varázspénz."