| 
 A szomszéd ház titka  2017.10.17. 11:15 
	
		
			| 
					  
						Írta: Elizabeth Honey 
						Fordította: Borbás Mária 
						Illusztrálta: Elizabeth Honey 
						Kiadó: Könyvmolyképző, 2008 
						Oldalszám: 180 
						 Henni tizenegy éves, mindenkinél magasabb az iskolában, és máris regényírói álmokat szövöget. Az élet pompás és izgalmas témával látja el, amikor a Stella utca csendes mindennapjai felbolydulnak, "hála" Kamu úr és neje beköltözésének. Henni és barátai azonban vállalják az új helyzet kihívásait, és - sarkukban az elmaradhatatlan Lurkó kutyával - kitartó nyomozással leleplezik Kamuék igazi arcát, és lélegzetelállító hajsza során legyőzik a semmilyen aljasságtól vissza nem riadó ellenfelet. 
					A fordulatokban bővelkedő regény az Emil és a detektívek bátor és ötletes hadjáratához fogható - mai körülmények között.  
					Elizabeth Honey ausztrál írónő izgalmas, humoros, a gyerekek kalandvágyát kielégítő regényét a szerző nem kevésbé vicces illusztrációi díszítik. |  
	 
	
		
			| 
					Elizabeth Honey regényhőse a Stella utcában lakik, melynek minden kerítését ismeri, tudja melyik falnál lehet legélvezetesebben fallabdázni, hol lehet csalánt szedni, melyik csatorna dugul el, hol lakik a legzsémbesebb öregasszony és ki jár haza részegen. A Stella utcában megesett kalandokat Henni bizony le is írja, hiszen már egészen kicsi kora óta azért imádkozik Istenhez, hogy elismert írónő legyen. Az ausztrál írónő A szomszéd ház titka című ifjúsági regényében Hennire bízza a történetmesélést, aki nem a legcsinosabb, nem a legokosabb, még csak nem is a legviccesebb lány a suliban, de vitathatatlanul a legmagasabb. Magasságával olyan erények járnak együtt mint az igazságosság és a jószívűség. A könyv tipográfiája mókásan vezeti be olvasóját a kislány betűvilágába, hiszen kezdetben kézírást láthatunk, majd ósdi írógép betűit imitáló szövegalakzatba botlunk, s fokozatosan jutunk el a számítógépes szövegszerkesztővel megformált szövegképig.  
					  
					A Stella utca minivilág a világban, Henni saját kis birodalma, saját főhősökkel, jókkal és gonoszokkal, állandóvá vált jelenségekkel, megszokottá lett eseményekkel és kifürkészésre váró rejtélyekkel. Ott van például Donnáék kertje, ahol minden virágzik, a kiszuperált bakancsok, a lestrapált kávéfőzők, a rozsdás kenyérpirítók is. Vagy a bájos Lillie néni, akinek a mosolya a híres festők madonnáira hasonlított, s akinek sajnos a másvilágra kellett költöznie, de Henni és barátai tudják, hogy a Jóistenke hívta haza. Isten mintegy vigyázó és óvó gondviselésként jelenik meg végig Henni gyermeki világában. 
					  
					Minden bonyodalom és minden izgalom voltaképp Lillie néni halálával kezdődött. Az új szomszédék megérkezésével, a sznob és álszent Kamuék házfelújításával. Kamuék megérkeztek, „kibelezték” a régi házat, csicsás villát varázsoltak a rozoga épületből. De mindenben van valami titokzatos. Henni szerint Újszomszéd olyan, mintha egy whisky-reklámból lépett volna ki, Újszomszédné pedig egy két lábon járó divatmagazin. Az ausztrál írónő ifjúsági regényében hemzsegnek a bájos, gyermeki nézőpontot érvényesítő helyzetelemzések, a vicces hasonlatok, mint például, hogy „olyan jókedvűek, mint egy lepisilt káposztalevél”. 
					  
					Elizabeth Honey illusztrátorként kezdett könyvek közelébe kerülni, majd maga is tollat ragadott, de már szövegírás szándékával. Könyveit maga illusztrálja. A szomszéd ház titka című könyvének történetvezetését Erich Kästner Emil és a detektívek című kalandregényéhez szokták hasonlítani. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent ifjúsági regény igaz ugyan, hogy egy kislány feljegyzéseit imitálja, de szórakoztató olvasmány a fiúk számára is.  
					  
					Merthogy ennek a történetnek nincs is igazi vége.  
					
						„Tudjátok olyan, mint azok a rejtelmes históriák, ahol a végén mindent megmagyaráznak, hogy ez meg ez ezért történt, az pedig amazért. A mi sztorink nem olyan, mint valami puzzle, ahol végül minden darab a helyére kerül. Hiába is keresgélnénk a heverő mögött, vagy ürítenénk ki a porszívó porzsákját. A darabok nem léteznek. A kép sose lesz teljes egész.” 
					  |  
	 
	  
	  |