Tamás Zsuzsa „Le a cipővel! Éljen a mezítláb!” – kiáltotta Bádogos, és ez a kiáltás olyan jól sikerült, hogy filmcím lett belőle. Az 1975-ös ifjúsági kalandfilm – mert akkor még volt ilyen –, a Le a cipővel!  Csukás István Nyár a szigeten című regénye alapján készült, és olyan szállóigéket adott útravalóul generációmnak, mint „Gazsi bácsi lótetű”, „A követ minden követ követ”, illetve „Enyém kulup”. Gyerekkorom meghatározó filmélménye volt ez az 54 perc – alig egy órában sikerült mindent elmesélni, ami nyár, ami gyerekkor! Mert a film tényleg maga a kaland és az ifjúság, szigettel és (szám)háborúval, (majdnem) felnőttek (és – teszem hozzá felnőtt fejjel – Golding pesszimizmusa) nélkül. A könyvet most olvastam először, és persze azonnal szemet szúrtak a különbségek: például Csepcsányi a könyvben Cseppcsányi, aprócska fiú, aki egyáltalán nem hegedül. Továbbá fel-felbukkan egy Matyi nevű sündisznó is – ő valahogy kimaradt a filmből. Többet nem is mondok: aki ismeri, azért, aki nem ismeri, azért olvassa el Tuka, Kece, Szinyák, Palánk Géza, Cseppcsányi, Bádogos és a többiek nagy összecsapásának történetét.