„Amikor Chebourg-ban, ahol lakunk, együtt sétálunk az utcán, nagyon furán néznek ránk az emberek. Öt fiú libasorban, egyforma kerek fejjel, egyformán elálló fülekkel. Hogy család? Nem! Inkább valamiféle látványosság.”     Elbűvölő humorral megírt könyv a nagycsaládos élet apró örömeiről és persze árnyoldalairól egy nyolcéves fiú szemszögéből. A családfő, aki egyébként „állati jó orvos”, mindig mindent elfelejt, ezért mind az öt fiúgyermekének a Jean nevet adja, az ABC betűivel különböztetve meg őket egymástól, így Jean-A, Jean-B (az elbeszélő), Jean-C, Jean-D és Jean-E mindennapjaiba tekinthetünk bele néhány hónap erejéig. A könyv azzal kezdődik, hogy anya – aki szerint minden „csak szervezőkészség kérdése” – „nagy hírt” közöl az öt Jeannal: kistestvérük lesz! (aki persze mindenki szerint csakis lány lehet…)   Mi lehet ennél jobb hír öt fiú számára? Egy nagycsaládban mindig zajlik az élet, akkor is, ha amúgy nem sok minden történik. Egy „sima” fagyizás, vagy bevásárlás is rendkívül kalandos tud lenni, nem is beszélve a cserkésztáborról, ahol végig zuhog az eső, és egy tehénlepényekkel borított sártengeren kell sátorozni, vagy a hegyi kirándulásról, ahol egy lanovkába csúfolva kell végignézni, ég és föld között, ahogy hatalmas ködfelhők kebelezik be a hegyet, vagy éppen a katasztrófába torkolló nyaralásról egy omladozó házban, az orrfacsaró karfiolültetvények közepén. De szerencsére Papa – azon kívül, hogy „állati jó orvos” – állati erős is, mindig mindenben igaza van, és ha már nincs más fegyver a kezében, csak elüvölti magát, hogy „lesz nemulass!”, és az öt Jean már haptákba is vágja magát. A sok, már-már szürreális helyzet, ami egy öt és fél gyermekes család életében elő tud fordulni, remek táptalaja egy igazán szórakoztató regénynek, melynek végkicsengése mégis az, hogy a nagycsaládos élet nehézségei, az örökös lemondás és alkalmazkodás, kellő iróniával fűszerezve, nagyon is kalandos és élvezetes tud lenni, az összetartozás, a család, mint közösség pedig olyan összetartó erő és háttér, ami semmivel sem pótolható.  A szerző maga is nagycsaládban nőtt fel, talán ezért is sikerült ennyi humorral, ugyanakkor végtelen szeretettel megírnia ezt a könyvet. Felolvasásra nem ajánljuk, mert egyetlen oldalt sem lehet nevetés nélkül végigolvasni!