Jean Webster Nyakigláb apó című könyve meghatározta gyermekkorom. Csodás keserédes története egy árváról, akit egy jótékony úr felkarol, hogy elindulhasson egy jobb élet felé, hatással volt rám. Már csak azért is, mert Jean azt is belefűzte levélregényébe, hogy igenis bárki bármit elérhet, ha tehetséges és hisz magában. Úgy képzeltem, az írónő, aki a története mögött áll, hasonló életutat járhatott be, pedig valójában „csak” néhány karaktere volt akkor élő emberekről mintázva.
Persze ez semmit nem von le Jean Webster műveinek értékeiből. Sőt, talán ha azt is elárulom, hogy Mark Twain unokahúga volt, akkor a kiemelkedő tehetségét is tudjuk már kihez kötni. Jean apja, Charles Luther Webster, Twain könyvkiadó társa volt egyébként. Ükanyja pedig a faji egyenlőségért küzdött a szüfrazsett mozgalommal együtt.
Ilyen háttérből indulva, azért nem feltétlen volt mindig egyszerű dolga. Persze hatással voltak rá e komoly múltú emberek egészen biztosan. Igaz, ez édeskevés lett volna, ha nincs tehetsége és szorgalma. De volt, s Alice Jane Chandler Webster miután 1876 július 26.-án megszületett Fredoniában, New York államban, egy olyan érzékeny lélekként tekintett a világba, amely által bele tudta képzelni magát a nehéz sorsú emberek helyzetébe.
Így kislány korától kezdve szőtte meséit és történeteit, akkor még csak szóban. Kisiskolásként aztán a művészeti tanulmányok kötötték le figyelmét, azon belül is a kínai festészet. Ez akkor sem változott még, mikor leányiskolába került, ahol szobatársát ugyanúgy Alice-nek hívták, mint őt. Ezért a Jean nevet kezdte használni, amit osztálytársai találtak ki számára, s amely név alatt egész életében aztán publikált később.
Mikor 1894-ben felvételt nyert a Vassar Főiskolára, amely az államokban elsőként tette lehetővé, hogy diplomát szerezhessen egy nő, már aktívan írt. Rövid történetei folytatásos novellaként kerültek az iskolai újságba, amelynek összegyűjtéséből később megszületett a Patty a kollégiumban és az Erre csak Patty képes! című könyvei.
Ezeket olvasta el először Mark Twain is, aki ezt mondta róla:
„ Mostanában Jean Webster könyveit olvasom és ez nagy örömömre szolgál. „
Ekkor már Jean cikkei megjelentek egy New York-i újságban, a The Poughkeepsie Sunday Courierban is. Pedig első két évében, amelyet a Vassar Főiskolán töltött, főleg személyes élményeit írta meg. A harmadik évben aztán találkozott Ethelyn McKinney-vel, akivel életre szóló barátságot kötött (s akinek bátyjához, később Jean hozzá is ment). Majd egy költőnővel, Adelaide Crapsey-vel is összebarátkozott itt, akiről feltehetően Patty és Judy Abbot alakját is mintázta.
Vassar Főiskola
A Vassar Főiskola nem csak baráti kapcsolatokat és írói kibontakozását segítette elő számára. Itt lett politikailag is aktív, hiszen Jean angolt és közgazdaságtant hallgatott, ezért aztán jó néhány jótékonysági intézményt is meglátogatott akkor, amikor a jóléti és a büntetőjogi reformok lehetőségeit tanulmányozta.
Az 1900-as elnökválasztási kampányban már nyíltan a szociális jelöltet támogatta. Könyvei szentimentális női hőseivel a szüfrazsett mozgalom lelkes támogatása (is) volt a célja. A jóléti tanulmányai aztán elvezették a College Settlement House-ba is. Itt lett egy életre elkötelezettje az olyan társadalmi ügyeknek, mint az alacsony társadalmi helyzetű gyermekek jólétének és előre menetelének javítása, a börtön reformok és a női esélyegyenlőség.
A diploma megszerzése után már szabadúszó íróként dolgozott néhány magazinnak, miközben publikálta könyveit is, úgy, hogy közben utazásokat tett Indiában, Burmában, Egyiptomban, Sri Lankán, Hong-Kongban, Kínában és Japánban. Ezekből az utazásokból születtek meg a Búza hercegnő, Jerry Junior, The Four-Pools Mystery, Much Ado About Peter című könyvei.
Főként a hátrányos gyerekek helyzete tett rá mély benyomást, így született meg legsikeresebb könyve 1912-ben Nyakigláb apó címmel, amely az árva Jerusha („Judy”) története arról, hogyan emeli fel egy gazdag jótékonykodó adománya őt egy jobb lehetőségeket jelentő életbe. E könyve számtalan színpadra és filmvászonra írt változatban is sikeres lett.
1914-ben maga Jean írta négy felvonásos színdarabbá elsőként, amivel végig is turnézott jó néhány nagyvárost, majd New Yorkban egy éven át is folyamatosan játszották. Judy története mindenkit megérintett, hiszen azt sugallta, hogy minden gyereknek meg van az esélye a sikeres életre.
1915-ben aztán megírta a Nyakigláb apó folytatását, Kedves Ellenségem címmel. A szintén levélregényként publikált mű már nem aratott akkora sikert, mint az első rész, bár témája legalább annyira fontos volt. Ugyanebben az évben Jean mégis révbe ért, mert hozzáment Glenn Ford McKinney-hez, akiről mintázta a Nyakigláb apó jótékonykodóját és a Kedves Ellenségem skót doktorát is.
A férfi sokáig házasságban élt egy mentálisan instabil nővel, aki ezért sokat volt kórházban, majd mikor végleg lehetetlenné vált az együttélés elváltak. Ezután teljesült be Jean és Glenn kapcsolata. Miután összeházasodtak, hol a New Yorkban lévő Central Parkra néző apartmanjukban éltek, hol egy Massachusettsben található farmon. A következő évben Jean megszülte lányukat 39 éves korában. A kislány sohasem ismerhette meg anyját, mert Jean a szülésbe 1916 nyarán belehalt.
Forrás: Jean Webster Vassar College Encyclopedia
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
