A mackó éppen erdei hangversenyre készült, és szorgalmasan gyakorolt egy trombitán odabent a barlangjában, mert a falak ott csodálatosan visszhangzottak.  - Bújj be! - brummantott kurtán, amikor meghallotta a kopogtatást két trombitaszó között. Bezzeg meglepődött, amikor a malacot meglátta. - Nini, hát te nem dagonyázol?  - Nem, mert dagyon dáthás vagyok! - szortyogott Neszepisze, és hogy még jobban bebizonyítsa, hatalmasat tüsszentett, egyenesen bele a trombitatölcsérbe. - Gondoltam, dagyon fogsz örülni, ha meglátogatlak!  - De én most éppen gyakorolok - lépett hátra a bocs. - Vasárnap lesz a hangverseny; odáig már nincs sok időm.  - Ó, csak gyakorolj tovább nyugodtan, én majd hallgatom! Happii... Sőt, ha elfáradsz fújom helyetted.  - Még mit nem! - mondta mérgesen a mackó. Különben is hűvös a barlangom. Jobban tennéd, ha kiülnél a napra.  - Dehogy ülök! - erősködött malacka. - Hiszen mondom, hogy látogatóba jöttem hozzád!... Happii A bumfordi mackó akkorát fújt a trombitába, hogy a sarokban lengő pókháló háromszor megcsavarodott.  - Akkor hát én megyek ki gyakorolni - mondta, és már vitte is kifelé a hangszerét.  Malacka megsértődött.  - Nahát, milyen barátságtalan vagy! Tudd meg, hogy többé be se teszem hozzád a lábamat! Tovább is ment mindjárt, Nyuszókához.  Nyuszóka éppen káposztát rakott el télire egy nagy hordóba, amikor Neszepisze betoppant hozzá. - Szia, Nyuszóka! Eljöttem hozzád látogatóba.  - Szép, hogy eszedbe jutottam, de látod, éppen igen nagy munkában vagyok. - Majd én segítek neked. Happii...  - Mi az? Megfáztál?  - Dagyon dáthás vagyok! - düllesztette ki büszkén a mellét Neszepisze, és akkorát szívott az orrán, hogy egy elefántnak is dicsőségére vált volna. Kis csülkét sebtében végig is húzta az orra alatt, aztán már nyúlt volna a káposztalevelek után, de Nyuszóka hirtelen a körmére koppintott egy fakanállal:  - Ohó, barátocskám, az ilyen segítségből nem kérek!  - No nézd csak, milyen irigy vagy! - kapta vissza a csülkét Neszepisze.  - Nem élek én káposztával! - Egészen másról van szó... - kezdte Nyuszóka, de a kismalac ismét hatalmasat tüsszentett, egyenesen a szeme közé, aztán anélkül, hogy megvárta volna mit mond, sarkon fordult és usgyi!...  "Elmegyek Sünihez - gondolta. Régen láttam, és ő biztosan örül majd nekem." Süni éppen csomagolt.  - Elutazol? - kérdezte csalódottan Neszepisze.  - Igen, holnap reggel indulok Tüskésföldvárra, süntáborba! - felelte Süni, és apró gombszemei örömtől ragyogtak.  - Minden kész, már csak egy igazolás kell Harkály doktortól, hogy egészséges vagyok.  - Minek az? - csodálkozott a malac.  - Mert aki beteg, az nem nyaralhat együtt a többiekkel. Hanem teveled mi van? Olyan furcsán szörcsögsz!  Süni azonban nem nevetett, hanem kissé ijedt képet vágott.  - Ugye, neked még sohasem volt ekkora dáthád? - kérdezte Neszepisze.  - Nem, de nem is kívánom, hogy legyen. Kérlek, eredj haza!  - Hát már te is ilyen utálatos vagy? Nem is örülsz nekem?  - Aki beteg, annak otthon a helye.  - A dátha nem betegség, az csak dátha! Kérdezz meg akárkit!  - Mégsem szeretném elkapni tőled, éppen a nyaralásom előtt. - Nem is adom oda, tudd meg! Happci... És mától fogva nem köszönök neked! - húzta fel kivörösödött orrát a kismalac. Mélységesen megbántva fordított hátat a sünnek. De most már hová menjen? Leült a tisztáson egy lapos kőre, és elkezdte magát rettentően sajnálni. Még a könnye is kicsordult.  - Hát téged ki bántott? - szaladt oda hozzá Mókuska.  - Bindenki! - bőgte el magát Neszepisze, és elmesélte balul sikerült látogatásait. A végén tüsszentett rá akkorát, hogy Mókuska is jobbnak látta gyorsan visszakapaszkodni a faágra. Onnan, tisztes távolságból szólt le újra:  - Igazuk volt a pajtásaidnak.  - Én nem csináltam semmi rosszat! - Tapintatlan voltál. Az ilyen viselkedést így nevezik.  - Akárhogy nevezik, én azt mondom, hogy nem igazi barát az, akinek náthásan nem kell a pajtása!  - De az sem igazi barát, aki nem kíméli meg a másikat! Szó szót követett, feleseltek, veszekedtek, és talán még most is folytatnák, ha a malackának nem támad ismét egy pompás ötlete. Döntsön valaki más!... Például te!... És akkor az lesz ennek a mesének a vége.