4-8 éveseknek Írta: Monika Kompaníková Fordította: Pénzes Tímea Kiadó: Naphegy, 2016 Oldalszám: 88       A tengerfenéken végeláthatatlan tájak terülnek el, meg persze homokdűnékkel fedett síkságok, korallokkal és tengerirózsákkal benőtt hegyek, forró vizet lövellő tengeralatti vulkánok. A legmélyebb árok mélyén azonban már nincs semmi, csak sötét és hideg. Gondolhatnánk, de ez nincs így, hiszen még a legfeketébb és leghidegebb sötétségben is rálelhetünk az élet nyomaira. Itt él például a mélytengeri Halancsa, aki saját kislámpásával világít a sötétben. És itt találkozik egy furcsa lénnyel, akivel sokkal több hasonló vonása van, mint az elsőre gondolta volna.   „A tengerfenéken – úgy, ahogy idefenn, nálunk, a földön – végeláthatatlan tájak terülnek el, homokdűnékkel fedett síkságok, sűrű rétek, melyeket meleg áramlatok fodroznak, korallokkal és tengeri rózsákkal benőtt hegyek, forró vizet lövellő tengeralatti vulkánok.   Sziklák, elsüllyedt hajók roncsai, elveszett városok, tűzhányók és mély árkok. És a legmélyebb árok mélyén, több mint tízezer méter mélységben, a Csendes-óceán északi szélén, ott, ahova nem jut el napfény, búvár, tengeralattjáró, sőt még japán gyöngyhalász sem – hát ott már egyáltalán nincs semmi. Csak sötét és hideg. Brrrr! Képzeld csak el!"   Melyik gyermek ne jönne izgalomba egy ilyen érzékletes leírástól?