A szöveg történetvezetése, Lanczkor Gábor meséje, nyugodt és kiegyensúlyozott: az ismeretlen éji vándorok, a medve-szellemet elővarázsló boszorkák idegen és titkos világa keltette feszültség – melyet Gúfó, a bagolyfióka veszélyhelyzetbe kerülése tovább fokoz – végül ugyanis megnyugtató feloldást és megoldást nyer. A hős a maga módján megküzd a szabadságáért és igazságáért, jutalmul az elbeszélő, egy könnyed mondatfordulattal, hazavezeti őt.   A képek merész elkeretező megoldásai, képkivágásai és stilizációi összhangban vannak a szöveg nézőponttechnikájával, és azzal a transzponáló megoldással, amely egy kisgyerek érzés- és tapasztalatvilágát egy madárfiókáéba helyezi át, megteremtve ezzel azt a vonzó, mesébe csalogató helyzetet, ami egy jó gyerekkönyv fontos ismertetőjegye.   A sorozat harmadik részében Gúfó, a kíváncsi bagolyfióka, nyomába ered három furcsa, két lábon járó lénynek, akik magukkal hurcolnak egy darabka holdat. Egy tisztásra érve azután Gúfó szemtanúja lesz egy varázslatos szeánsznak, amely majdnem tragédiával zárul…