6-10 éveseknek Szerkesztette: Tóth Emese Írta: Theodor Strom, E. T. A. Hoffmann, Oscar Wilde, O. Henry, E. Nesbit, Rudyard Kipling Illusztrálta: Lisbeth Zwerger Kiadó: Naphegy, 2017 Oldalszám: 160   A zsűri laudációja: Lisbeth Zwerger a kortárs osztrák meseillusztráció élő klasszikusa. Számos szakmai díja közül a legrangosabb az 1990-ben elnyert Hans Christian Andersen-díj, amellyel egész illusztrátori életművét jutalmazták.   A bécsi születésű alkotó a bécsi Képzőművészeti Akadémia elvégzése után meseillusztrálásra specializálódott. Akvarelljeinek egyéni hangulatú, kifinomult világa már első kötetében, E.T.A. Hoffman Das fremde Kind címmel, 1977-ben megjelent rajzait is jellemezte. Az akvarell mellett később is következetesen kitartott. Számos meseillusztrációja között kiemelkednek a Grimm testvérek, Andersen, Lewis Caroll, Wilhelm Hauff, Oscar Wilde és Clemens Brentano meséihez készült művei. Kifinomult rajzai a századforduló klasszikus, szecessziós grafikai hagyományát idézik meg, az akvarell áttetsző tónusait drámai eszközként használja, amellyel csendet, várakozást vagy magányt egyszerre tud kifejezni. Egyedi szépségű rajzi világát a Naphegy kiadó jóvoltából immár a magyar közönség is megismerheti. A Csodadolgok címen megjelent mese válogatásban Theodor Storm, E.T.A Hoffmann, Oscar Wilde, O. Henry, Edith Nesbith és Ruyard Kipling történeteit keltik életre Lisbeth Zwerger varázslatos hangulatú illusztrációi.

 

Theodor Storm: A kis Makranc (ford.: Nádori Lídia), E. T. A. Hoffmann: Diótörő (ford.: Nádori Lídia), Oscar Wilde: Canterville kísértete (ford.: Elekes Dóra), Oscar Wilde: Háromkirályok ajándéka (ford.: Varró Köz András), Edith Nesbit: A haza megmentői (ford.: Greskovits Endre), Rudyard Kipling: Hogyan lett púpos a teve (ford.: Greskovits Endre) Theodor Storm: A kis Makranc (részlet)   „Ekkor lentről, a horizont aljáról kerek, rózsás arc nézett föl rá. A kis Makranc azt hitte, újra fölkelt a Hold. – Világíts, vén Hold, világíts! – kiabálta újra, felfújta az arcát, és vitorlását egyenesen a rózsás, kerek arc felé irányította. Csakhogy az nem a Hold orcája volt, hanem a Napé, aki éppen akkor kelt ki a tenger habjaiból. – Fiam – szólt a nap, és izzó szemével egyenesen a kis Makranc szemébe nézett –, mit keresel itt az égbolton, ahol én vagyok a király? Azzal fogta a kis Makrancot, és se szó, se beszéd, bedobta a tengerbe. Ott aztán úszhatott, vitorlázhatott, ha bírt. És azután?”     E.T.A. Hoffmann: Diótörő (részlet) „Óra, óra, falióra, üss halkan! Egérkirály megharagszik, kényes füle van…   – Na de Drosselmeier úr – szólt rá a keresztapára Marie édesanyja fejcsóválva. Drosselmeier úr erre gyorsan leült Marie ágya szélére, és így suttogott tovább: – Szívem szerint az egérkirály mind a tizennégy szemét kivájtam volna a csőrömmel, csak sajnos nem állt módomban. De hogy kárpótoljalak valamivel: nézd csak, mit hoztam! - És előhúzta Diótörőt. A derék vitéznek megjavította a törött állkapcsát, és a foghíjak helyére is szép új fogakat helyezett. Marie ujjongott, a keresztapa mosolygott. – Nem valami jóképű fickó, belátom – mondta –, de ha akarod, elmesélem neked, miért néz ki így. Vagy már ismered Pirlipát királykisasszony történetét? – Nem! Meséld el, Drosselmeier keresztapa! – kiabált Marie. Ezt meghallotta a szomszéd szobában Fritz, és beszaladt, mert ő is hallani akarta a mesét."     Illusztráció: Lisbeth Zwerger Képek forrása