Hintafa blog A gazdagon illusztrált könyvben (a rajzok és a szöveg arányánál ez utóbbi javára dől a mérleg) Andy és Terry egy szerényen felszerelt lombtoronyházban élnek, tekepályával, átlátszó falú medencével, limonádé szökőkúttal, katapulttal (ki kell használni a lakhelyből adódó előnyöket). Napjaikat lengésre alkalmas liánok, zöldségmegsemmisítők és egy titkos föld alatti laboratórium (óriásbanán kikísérletezésére ideális) aranyozza be. Andy -a történet narrátora- könyveket ír, Terry pedig illusztrálja ezeket. Illetve írnának és illusztrálnának, csak a sok egyéb tennivaló valahogy megakadályozza őket ebben. Igazság szerint most is csak a könyvkiadójuk érzelmektől fűtött látogatása miatt döbbennek rá, hogy a leadási határidő réges-rég elmúlt. Utolsó mentőövként másnap délután 5-ig kell(ene) leadniuk a könyvüket. A kérdés jogos, ilyen rövid idő alatt miféle könyvet lehet összehozni? (Remélem a bejegyzés végére kiderül.)    Természetesen a könyvhöz még hozzá sem kezdtek. Ám előző munkahelyükre való visszatérés rémének nyomása alatt talán összeszedik magukat. Csak éppen mindig közbejön valami. Először egy macska kanárivá változtatása, aztán egy félresikerült tengeri majom szállítmány húzza keresztül a terveiket. A majmoktól végül az eredetileg szemétkilövőnek készült katapult segítségével tudnak megszabadulni (jól jön az óriásbanán is). Már csak az óriásgorilla gátolja az alkotói munkát. A napot (és Andy-éket) a kezdetek kezdetén kanárivá vált macska menti meg.  A könyvük? Megírják, megrajzolják, nem is akárhogy!   Nagyon szórakoztató volt ez az őrülten kavargó, bolondos kalandok láncolata (főleg, hogy én/mi hátradőlve élveztük a történéseket). Mintha egy gyerek csapongó fantáziájába csöppennénk.  Nem mellesleg az olvasástól cidrizőknek, a hosszú könyveket zsigerből elutasítóknak is tökéletes választás, hiszen átmenet a gazdagon illusztrált, rövid gyermekkönyvekből, vagy a kezdő olvasóknak szánt nagybetűs történetekből a hosszabb szöveggel dolgozó, de még illusztrált könyvek világába. A szó legszorosabb értelmében KÉPESregényt tart a kezében az olvasó. A történethez mellékelt képek képregényszerűen egészítik ki a tartalmat, így nemcsak a szövegértést segítik, de a történet ritmusát is felveszik, a fejben megvalósuló képalkotást is támogatják.    Szükségük van a gyereknek ilyen humoros, bolondos sőt, néha őrült ötletekkel dolgozó könyvekre, amik kiszakítják őket a mindennapok komolyságából, rohanó tempójából és feszültségéből. Nem gond, ha hiányzik a fajsúlyos mondanivaló, erkölcsi tanítás. Bár okulni ebből is lehet, ha mást nem  legfeljebb azt (és valljuk be, ez sem kevés), hogy olvasni lehet a történet kedvéért, az örömért, amit fáradozásunkért cserébe kapunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban (a számtalan, nem csak Ausztráliában elnyert díjon kívül), hogy a lombtoronyház szinte exponenciálisan terjeszkedni kezd.