A titkos kert - Visszatérés a titkos kertbe
2018.03.28. 23:09
Írta: Frances Hodgson Burnett
Fordította: Kopácsy Margit
Kiadó: Manó Könyvek, 2018
Oldalszám: 320
A titkos kert valahol Angliában található, szigorú falakkal, vadul burjánzó növényekkel rejtve a kíváncsi szemek elől. A kastély szomorú és titokzatos urán kívül élő ember ide be nem teheti a lábát. Egyvalaki, a csúnyácska, árva, mogorva kis Mary, mégis megszegi a tilalmat.
Írta: Holly Webb
Fordította: Ruff Orsolya
Kiadó: Manó Könyvek, 2018
Oldalszám: 253
Holly Webb visszatér gyerekkorunk kedvenc helyszínére, Frances Hodgson Burnett titkos kertjébe: a Visszatérés a titkos kertbe így egyszerre főhajtás a nagy klasszikus előtt, valamint varázslatos folytatása egy ház, egy kert és a benne élő gyerekek történetének is.
|
 Mikor Mary Lennox megérkezik a régi kastélyba, Misselthwaite Manorba, mindenki azt gondolja róla, hogy undok, elkényeztetett kislány.
Mary számára a hatalmas ház ijesztő és idegen, tele sötét folyosókkal és különös zajokkal. Aztán tudomást szerez egy kert létezéséről - egy titkos kertéről, amely sok-sok éve rejtőzik a kíváncsi tekintetek elől. Mary ráakad a kert bejárára, és mikor kinyitja, feltárul előtte a legvarázslatosabb hely, amit csak képzelni lehet. A varázslatos természet észrevétlenül átformálja a kislányt, s nemcsak barátokra lel, hanem maga is képes gyógyítani, örököt adni – akár a megszelidített, csodálatos vadon.
Lépj be te is Frances Hodgson Burnett népszerű, klasszikussá vált történetébe.

1939-et írunk, és Londonból egy csapatnyi gyereket a vidéki Misselthwaite Manorba menekítenek. Emmie egyáltalán nem örül annak, hogy elválasztják a macskájától, és társaival együtt egy hatalmas, ósdi házba száműzik.
Ám hamarosan felfedezi a rejtélyes épület megannyi titkát: egy fiút, akinek sírása éjszakánként felveri a ház csendjét, egy naplót, melyet réges-rég egy Mary nevű lány vezetett, és egy kertet.
Egy titkos kertet.
Hintafa blog
Az első részt valószínűleg a legtöbben ismerik már, ha máshonnan nem, hát képernyőről. Utóbbiaknak súgom, hogy a könyv, a filmhez képest jelentősen gazdagabb: a karakterek színezete és persze itt-ott maga a történet is. Érdemes (újra)elolvasni. Burnett nagyon szép leíró részei, ügyes átvezető megoldásai, nézőpontváltásai pusztán apróságok, és talán nem a legfontosabb elemek, melyekkel tömegeket varázsolt el 1911. óta, de decens stílusa már önmagában jólesik minden időben.
Ahogy ez a szívbéli kedvencekkel gyakran megesik, az olvasó akaratlanul is továbbgondolja a szereplők jövőjét. Érthető, hiszen a három jóbarát figuráját Burnett olyan szerethető közelségbe hozta, amennyire csak lehetséges. Webb majdnem 40 évvel később, 1939-ben, Londonban veszi fel újra a történet szálát, ahol a II. világháború kitörése miatt evakuálják a Craven gyermekotthon lakóit. Emmie Hatton nehéz szívvel indul útnak átmeneti lakhelyükre, Misselthwaite Manorba.
Megérkezvén Emmie folytatja addigi magányos és kirekesztett életét. A bajokat tetézi, hogy csatlakozik tanóráikhoz Mrs. Craven barátságtalan fia, Jack. Emmie az éjjeliszekrénye fiókjában rábukkan egy bizonyos Mary Lennox naplójára, aki azonnal lenyűgözi a vörösbegyhez fűződő barátságával és persze azzal, hogy lopott egy egész kertet magának. A kislány hamarosan felfedezőútra indul, hogy szerezzen magának ő is egy saját titkot.
A kert hatására a vadóc kislányban apránként fontos változások indulnak el. Magánya is oldódik, amikor összeismerkedik az előző háború sérüléseit és a keserű emlékeket magán viselő állatbűvölő(!) kertésszel. Hamarosan az addig utálatos Jack is megszelídül. De a legnagyobb csodát mégis Craven hadnagynak, köszönheti, aki egy bravúros mentőakció keretében a legváratlanabb ajándékot hozza el Emmie-nek. Ebbe az idillbe a háború valósága elemi erővel tör be. Olyan híreket hozva magával, amiket talán még a kert varázsa sem tud meggyógyítani.
Természetesen az egyik legfontosabb kérdésünk, hogy mi lett az első rész szereplőivel. A szerző végig visszafogottan kezeli a kérdést, annyit tudunk meg a későbbi sorsukról, ami a folytatás szempontjából lényeges. Webb a hézagok kitöltését meghagyja az olvasói fantáziáknak.
A folytatás nyelvileg sokkal egyszerűbb, kevesebb leíró részlettel, a történet is sokkal célratörőbb. A lányos(abb) színeket felvonultató borító ne tévesszen meg, ahogy a Titkos kert, úgy a Visszatérés sem csak csajos könyv! Nálunk mindkét fiú fülüket hegyezve figyeltek. A fordítás Ruff Orsolya gondos munkája. A külvilág eseményei hatására a Visszatérésből az első rész békés és titokzatos, szinte misztikus hangulata kimaradt. Felváltotta viszont a kert erején elementáris gyógyító ereje. Annak idején egyébként maga Burnett is úgy tekintett kertjére, mint terápiás, gyógyító helyre.
Webb sok szempontból megismétli a múlt örökségét. Egy picit vártam, hogy a folytatás új ösvényen fog elindulni, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen, a második rész hangulatos, az elsőnél több váratlan fordulatot tartalmazott és igazán magával ragadó élmény volt. A két lány (Mary és Emmie) akár egymás tükörképei is lehetnének. Annak idején a Titkos kert téltől őszig nyitotta meg kapuit, Emmie érkezése ősz elejére esik, mintha a kert csak arra várt volna, hogy varázslatát onnan folytassa, ahol abbahagyta. Hangsúlyozva, hogy a jóság, a józan észnek ellentmondó, kétségbeejtően erős remény, a vigasz még a legcudarabb időkben is létezhet és átörökíthető. Colin édesanyjának a kertje egyszer megmentette a fiát, hogy negyven évvel később egy nyüzüge kislány tegye ugyanezt dédunokájával, Jackkel. A kert és a benne lévő élőlények apránként bontakozó növekedése, megújulásuk az élet kitartóan ismétlődő körforgása, amiből a tollasok, szőrösek, csupaszok sem vonhatják ki magukat. A világ eme kitartóan létező csodája gyógyítja be Misselthwaite Manor lakóinak testi-lelki sebeit. És ki tudja, talán még messzebb is elér.
|

|