A kalandban és találgatásokban az egész család, a barátok és a hűséges kutya is aktívan kiveszi részét. Mindenki a maga kis tipikus módján: a nővér trollokkal ijesztget, anyuka kisegerek családjának idilljét festi le, apuka passzivitásra int. A barátok pedig: mindenféle ötlettel előállnak. Hogy tulajdonképpen mi is rejtőzik a föld mélyén, maradjon a történet titka... Rebecca Cobb ebben a rövidke kötetben a társadalmi szerepeket, helyzeteket nagyon érzékletesen mutatja be. Apa például bátran segédkezhet a házi munkában, a legjobb barátok szintén nagyon sokfélék, nemre, származásra érdeklődési körre és lehetőségekre nézvést. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az egyes oldalakon még jobban elidőzzünk a gyerekekkel. Így a képzelőerő fejlesztése mellett a könyv nevelő szándékát abszolút pozitívumként könyvelem el. A Valamicsoda az a csoda, ami beteljesíti a gyermekkönyvek funkcióját: nevel és gyönyörködtet. A többi pedig csak a szülőn/mesélőn áll. Forrás: Szembetűnő blog   Az ismeretlen, a Valamicsoda, amit képzeletben kiszínezünk, és amibe annyi mindent belelátunk! Erről szól ez a könyv; a fantáziánkról. Hiszen fantáziánk működése miatt az ismeretlent olyan szintre lehet hozni, ahol az ismeretlen kezelhető. Ebben a nagyon egyszerű sztoriban filozófiai mélységek tárulnak fel. Mindenkinek van hasonló tapasztalata; korántsem csak arról szól ez a mese sem, hogy begurul a labda egy lyukba: szorongásaink, félelmeink, vágyaink fogalmazódnak meg benne. A nagyon rövid szöveg mellett Rebecca Cobb képei bontják ki a mélyebb tartalmakat.