VALÓSÁG A FIKCIÓBAN Az Időfutár könyveknek mindig is fontos részük volt létező személyek, helyek, és történések szerepeltetése, és ezeket nagyon jól bele is építették a történetbe, nagyon pontosan. Most azt nézzük meg, hogy az első részben milyen elemek voltak a valóságból átemelve, illetve mi az, amiben eltér. A könyv teljes folyamán végighúzódik a szabadkőműves mozgalom titokzatos jelenléte. A szabadkőműves rend egy titkos, földalatti szektaszerű csoport, aminek nincs meghatározott célja. Fontos jelképük a körző és a mindent látó szem, (egyik) jelmondatuk pedig: „Annuit Coeptis”. A történetben szereplő összes történelmi személy valóban tagja volt a szabadkőműves páholynak, vagy közeli kapcsolatban állt velük. Sigray Jakab, Martinovics Ignác, és Kempelen Farkas is nyíltan tagja volt a csoportnak. Kempelen Farkas találmánya, a sakkozó török is létezett, de mivel az eredeti szerkezet 1854-ben egy tűzben megsemmisült, nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban egy ember rejtőzött volna a gép belsejében. Kempelen továbbá tényleg feltalálta a beszélőgépet, és egy kezdetleges írógépet is. További érdekesség az is, hogy az év végén az osztály által előadott Varázsfuvola szerzésében Mozartot  erősen befolyásolta a szabadkőművesség szelleme, és több utalás is van a szervezetre. Visszatérő elem például a társaság kalapácsütés-szignálja, ami felhangzik a nyitányban, a második felvonásban, és a fináléban is. Bécsi tartózkodásuk során Ervin mesél Hannának arról, hogy Mozart a kor híres szabadkőműveseiről mintázta a darab több karakterét. Ez minden valószínűséggel igaz, Sarastro például a selmecbányai tudós, Born Ignác mintaképe. Born Ignác kísérleteiben segédkezett egy Metzler nevű diák, akit később Mozart munkatársa, a Varázsfuvola librettójának szerzője, Emanuel Schikaneider szerződtettem hogy segédkezzen a szövegkönyv megírásában. Papp Balázs írása