| 
				 
					Kakasszótól pacsirtáig 
				
					Kukorékol a kakas, 
					pirkad az ég alja, 
					talpon már a pásztor is: 
					egész falu hallja.  
				
					  
				
					Fújja kürtjét, tereli 
					szaporán a csordát 
					siratja egy-egy tehén 
					otthon hagyott borját.  
				
					A kecskék is mekegőn 
					vissza-visszanéznek: 
					nem örülnek cseppet sem 
					a koránkelésnek.  
				
					 
					  
				
					Ludak, tyúkok, malacok, 
					mindegyik rákezdi, 
					ha már fölkelt, nem akar 
					egy se éhen veszni.  
				
					"Darát, szemet, friss füvet!" 
					kinek mi a vágya. 
					"Előbb nekem, csak nekem!" 
					mind ezt kiabálja.  
				
					Türelmetlenségükben 
					a kakasnak esnek, 
					szidják, szabják, szapulják, 
					egyet veszekednek.  
				
					  
				
					"Mit trombitálsz, hogyha még 
					nincsen amit enni, 
					máskor tartsd a csőröd, te 
					alávaló senki!"  
				
					  
				
					De a kakas gőgösen 
					áll a szemétdombon: 
					"Én a hajnalt nem ilyen 
					csőcseléknek mondom.  
				
					Nélkülem a falu is 
					sötétben maradna, 
					nem ragyogna föl a nap, 
					tavasz fényes napja..."  
				
					Ágálna még, hogyha nem 
					volna ő is éhes, 
					éhségében fogott ő 
					hajnalhirdetéshez.  
				
					  
				
					Ugrik, repül szaporán 
					le a szemétdombról, 
					tömi máris a begyét, 
					dehogy kukorékol.  
				
					A vályú is megtelik; 
					akolban, pajtában, 
					szürcsöl, majszol mindenik: 
					nagy-nagy boldogság van.  
				
					  
				
					A pásztor is már kiért, 
					ki a legelőre, 
					kibontja a tarisznyát 
					fél könyökre dőlve,  
				
					s míg a csorda legelész 
					békén szalonnázgat, 
					és hallgatja énekét 
					a kis pacsirtának.  
				
					  
				
					 uveghegyentul 
				
					  
				
					Az első könyv, amely csak az ő szórakoztatására érkezett haza a könyvtárból. Az első kikölcsönzött könyve. Bár nem tartott akkor velünk, de azt hiszem a kedvére valót kölcsönöztünk ki Katának.  
				
					  
				
					Kányádi Sándor Kakasszótól pacsirtáig című lapozója, nem csak a könyv címét adó költemény miatt nagyszerű, hanem Kürti Andrea illusztrációja miatt is, amely egyszerre reális és művészi ábrázolása a tanyasi udvarnak.  
				
					  
				
					A vers ritmusossága, dallamossága tökéletes a legkisebbeknek, képivilágával tovább mélyíthető az állatok nevének felismerése, állathangok utánzása.  
				
					  
				
					A történet egyébként nagyon cuki, a kakas hamarabb fúj ébresztőt a tanyán, mint kellene, ezért az állatok nagyon mérgesek lesznek rá. Az oka nagyon egyszerű és érthető is a kakas korábban éhezett meg, mint máskor és egy kis reggeli reményében felkukorékol mindenkit. 
				
					  
			 |