Kiskamasz könyvek terén David Walliams mellett az utóbbi évek egyik jelentős figurájává vált David Baddiel. Harmadik, magyarul megjelenő kötete a Mindennap szülinap.

Ahogy előző történeteiben, Baddiel ezúttal is a címadó, játékos ötletet veszi a tőle telhető legkomolyabban és viszi el a végletekig.

Ki ne akarta volna legalább egyszer lecserélni a saját szüleit/csúcsszuper erőt szerezni/minden egyes unalmas és szürke hétköznapot eltörölni, hogy helyette fantasztikus szülinapos boldogságban lubickoljon?

 

Sam kipróbálta, hogy nekünk ne kelljen. És mondhatom, hogy egészen gyorsan megcsömörlött tőle.

Persze ezzel egy 9-10 éves is tisztában van, de nem is attól nagyszerű ez a könyv, hogy a nyilvánvalót közli. Azért szerettük P-vel, ahogy ezt a folyamatot végigvitte, egészen a falig. Főszereplőnk kifogyhatatlan a legváltozatosabb szülinapi kívánságokból és programötletekből. A szülei és hamarosan az iskolától kezdve a helyi rendőrőrsig mindenki -talán valami egészen különleges varázslat hatása alatt állva- a srác születésnapját ünnepli. Torták, ajándékok, beszédek, lelkesült tömeg az egyik oldalon, a másikon pedig komolyan megcsappant családi kassza és kiábrándult, de a “varázslat” kötelező érvénye alatt ünneplő hozzátartozók.

 

Aztán beköszönt az elkerülhetetlen unalom, amikor a különleges nap is beáll a rutinok sorába. Ebből az állapotból  a szülinapost csak a kedvenc nagypapa eltűnése rázza fel, akit a rendőrség azért nem tud idejében elkezdeni keresni, mert Samnek gyártanak ajándékot. Ez az utolsó, kijózanító csepp, aminek hatására főhősünk próbál véget vetni az ünneplésnek, majd amikor nem sikerül, akkor legalább valami hasznosra fordítani a kívánságait.