Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a szerzőfunkciótól, attól, hogy éppen Tóth Krisztina mondja ki újra azokat az összegzéseket/életigazságokat, amelyeket bárhol máshol olvasva bosszantóan közhelyesnek vélnénk. Kérdés természetesen az, hogy az efféle útmutató tanítások mennyire integrálhatók egy gyerekszövegbe. Hiszen a 4–100 éveseknek ajánlott öt mesében, a célkorosztály életkorának függvényében akár legitimitásuk is lehet az expliciten megfogalmazott életbölcseleteknek. A kis küsz meséjének oldalnyi terjedelmű bölcselkedését például alig bírja el a szöveg, még akkor is, ha a tat tvam asi tanítása gyerekkönyvben még sosem íródott így le, s az illusztrátor általi képpé átfogalmazása tökéletes kompozícióvá formálja. A kötetcím ugyanakkor értelemszerűen távolítja mind a szövegeket, s a denevérek, arany fejű vízisikló, buborékcsalád, a beszélő kis hal szemantikai és mesei terében máshova tolódnak a hangsúlyok – és a zárómese majdnem százéves bácsija megengedheti magának, hogy bölcs legyen. Az olvasó nem tudhatja, persze, hogy a meseszöveg „cetlijein” kívül – melyek közül a „juszt is itt vagyok” félmondata külön értekezést kívánóan felemelő, a maga patetikus életigenlésével együtt is – melyek az író, s melyek az illusztrátor „tanácsai”, de leginkább ezek a képbe írt bölcsességek terhelik meg a szöveget. Lehet játék így is, hogy a 99 cetli mindegyikét legalább gondolatban megírja az olvasó, bár ilyen leegyszerűsítő megállapításokat tényleg csak egy majdnem százéves bácsi tehet – vagy egy kisgyerek. Persze történik közben a főhős Lilivel ez-az (például szépen felnő), de az első négy mesében mégis az a legfontosabb, ahogyan Lili köré épül a világ védőhálója, s emígy a zárótörténet tanácsai mind kiolvashatók lehetnének az előző mesékből. A kötet középre zárt szerkesztése talán nem véletlen: a középső Buborékmese megrendítően összegzi mind a létfeladatokat, s azt is, meghalni hogyan kell. A Bubor család felnőtt tagjai mondják mindezt útravalóul gyerekeiknek: „a Buborok nem élnek sokáig, de az életük csupa tündöklés”, „és mi nagyon örülünk, hogy ti vagytok a mi gyerekeink”, „az a feladatotok, hogy minél messzebbre jussatok”, „de ha nem sikerül, akkor is igyekezzetek minél szebb helyre leszállni!” Útravalónak Lilinek is, nekünk is elég. Lovász Andrea Forrás: Élet és Irodalom