Írta: Turbuly Lilla Illusztrálta: Horváth Ildikó Kiadó: Manó Könyvek, 2015 Oldalszám: 64 "És akkor én mondtam az anyukámnak, hogy menjünk haza, de azonnal, mert nem akarok rózsaszín locsolókanna lenni, sőt, egyáltalán semmilyen locsolókanna se akarok lenni, utálom a kiskertet a nagymamánál is, mert állítólag mindig oda lépek, ahová nem kellene. Lehet, hogy egy kicsit hangosan mondtam mindezt, bár szerintem egyáltalán nem kiabáltam, mindenesetre odajött a szép hosszú hajú óvó néni, akit Ildi néninek hívnak, és megkérdezte, hogy milyen jelet szeretnék, mert lehet, hogy át tudjuk varázsolni a locsolókannát." "És akkor én mondtam az anyukámnak, hogy menjünk haza, de azonnal, mert nem akarok rózsaszín locsolókanna lenni, sőt, egyáltalán semmilyen locsolókanna se akarok lenni, utálom a kiskertet a nagymamánál is, mert állítólag mindig oda lépek, ahová nem kellene. Lehet, hogy egy kicsit hangosan mondtam mindezt, bár szerintem egyáltalán nem kiabáltam, mindenesetre odajött a szép hosszú hajú óvó néni, akit Ildi néninek hívnak, és megkérdezte, hogy milyen jelet szeretnék, mert lehet, hogy át tudjuk varázsolni a locsolókannát." Turbuly Lilla egy gyerek őszinte hangján mutat be olyan élethelyzeteket, amelyek minden óvodásnak ismerősek lehetnek. A finom humorú mesék és Horváth Ildi vidám illusztrációi arról tanúskodnak, hogy ha vannak is néha nehéz pillanatok, mégiscsak jó dolog óvodásnak lenni!