Bechstein a XIX. század egyik legjelentősebb mesegyűjtője volt. Könyvtárosként és levéltárosként dolgozott. A Grimm testvérekhez hasonlóan ő is feljegyezte a német népmeséket, mondákat, de míg Grimmék ragaszkodtak az archaikus nyelvhez, ő inkább átdolgozta az egyébként kissé sötét tónusú történeteket, színt és humort csempészett beléjük. A kötet 46 mesét tartalmaz, nagyon sok az ismert közöttük, de némelyikkel ebben a gyűjteményben találkozjatunk először. A hangulatát meghatározza Szegedi Katalin képi világa. Tíz évvel ezelőtt még szokatlan volt ennyi és ilyen jellegű képpel díszíteni a mesekönyveket, messze megelőzte a korát, és megjelenésének évében Szép Magyar Könyv díjjal jutalmazták ezt a szokatlanságot. A ma már jól ismert toposzok itt is megjelennek Szegedi Katalin képeiben, egyik-másik visszaköszön a Királylány születik és a Királyfi születik című könyvben is. Előbb mindig a képeket néztük meg alaposan, csak utána olvastuk el a tiszta, szép nyelven megírt meséket. Rab Zsuzsa és Lengyel Balázs anyanyelvi szinten beszélt „bechsteinül”, gördülékeny minden történet. A beszélő nevek elvarázsolták a gyerekeket, Hétszerszép, Szívfájdalom és Lélektelen itt lélegeztek velünk estéről estére a gyerekszobában.   Ezek a mesék „igazi” királylányokról, vándorlegényekről, boszorkányokról szólnak, a jó és a gonosz örök küzdelméről, s amint az lenni szokott próbatétellel dől el, hogy melyek azok a legfőbb jellembéli tulajdonságok, amelyek a szerencse elnyerésében, „meghódításában” nélkülözhetetlenek.   Miként ejthető „rabul” a boldogság kék madara, s vajon a két cél a szerencse és a boldogság elérése egybe esik –e? Vajon miként szabadul meg a gonosz rontás alól az elvarázsolt királylány, hogyan kell az őt megszabadítani kívánónak kiállnia a három próbát?   Nos erről szólnak a mesék, amelyeket Szegedi Katalin csodaszép rajzai méltóképpen illusztrálnak.

Tartalom