A csodaszép kötet lapjain megelevenedik még a kedves Diótörő és az egérkirály meséje, valamint a canterville-i vadászkastély kísértetének és lakhelye új gazdáinak, a szerinte módfelett faragatlan amerikai családnak a párviadala, amely jelentősen megtépázza az ősi angol szellem idegzetét.  
					
						Olvashatunk még a szegény, fiatal házaspár karácsonyi ajándékáról, mely az igaz szeretet ékes bizonyítéka, és arról, hogyan mentették meg Angliát a gyerekek a sárkányoktól.  
					
						Kipling történetéből pedig még azt is megtudhatjuk, hogyan lett a tevének púpja. A világ keletkezésének idején ugyanis a teve igencsak lusta volt, nem volt hajlandó dolgozni, míg mások már három napja munkálkodtak, ezért aztán Minden Sivatagok Dzsinnje púpot növesztett a hátára.  
					
						A színvonalas kiadvány kisebb és nagyobb gyerekek számára is kínál olvasnivalót, talán csak Oscar Wilde szellemes, remek stílusú, fanyar humorú, szórakoztató és egyben filozofikus réteggel is bíró írása illik kevésbé a kötetbe, mivel inkább felnőttek és kamaszok számára érthető, már csak a szóhasználata okán is. 
					
						  
					
						  
					
						Csodadolgok földön és égen, levegőben és szárazföldön, valóságban és álomvilágban – csak a gyerekek fantáziája tükrözheti vissza mindazt a csodát, amit a szépirodalom mesterei az olvasók elé tárnak.  
					
						
							A hat világhírű író újrafordított művében az emberek és az állatok világának számtalan csodálatos pillanata elevenedik meg.  
						
							  
						
							A gyűjtemény tartalma: 
					 
					
						  
				 
				
					  
				
					   
				
					Theodor Storm: A kis Makranc (ford.: Nádori Lídia),  
				
					E. T. A. Hoffmann: Diótörő (ford.: Nádori Lídia),  
				
					Oscar Wilde: Canterville kísértete (ford.: Elekes Dóra), 
				
					Oscar Wilde: Háromkirályok ajándéka (ford.: Varró Köz András),  
				
					Edith Nesbit: A haza megmentői (ford.: Greskovits Endre),  
				
					Rudyard Kipling: Hogyan lett púpos a teve (ford.: Greskovits Endre) 
				 
				
					  
				
					  
				
					Lisbeth Zwerger a kortárs osztrák meseillusztráció élő klasszikusa. Számos szakmai díja közül a legrangosabb az 1990-ben elnyert Hans Christian Andersen-díj, amellyel egész illusztrátori életművét jutalmazták.  
				
					A bécsi születésű alkotó a bécsi Képzőművészeti Akadémia elvégzése után meseillusztrálásra specializálódott. Akvarelljeinek egyéni hangulatú, kifinomult világa már első kötetében, E.T.A. Hoffman Das fremde Kind címmel, 1977-ben megjelent rajzait is jellemezte. Az akvarell mellett később is következetesen kitartott. Számos meseillusztrációja között kiemelkednek a Grimm testvérek, Andersen, Lewis Caroll, Wilhelm Hauff, Oscar Wilde és Clemens Brentano meséihez készült művei. Kifinomult rajzai a századforduló klasszikus, szecessziós grafikai hagyományát idézik meg, az akvarell áttetsző tónusait drámai eszközként használja, amellyel csendet, várakozást vagy magányt egyszerre tud kifejezni. 
				
					  
				
					Egyedi szépségű rajzi világát a Naphegy kiadó jóvoltából immár a magyar közönség is megismerheti. A Csodadolgok címen megjelent mese válogatásban Theodor Storm, E.T.A Hoffmann, Oscar Wilde, O. Henry, Edith Nesbith és Ruyard Kipling történeteit keltik életre Lisbeth Zwerger varázslatos hangulatú illusztrációi. 
				
					A kis Makranc - részlet 
				
					 „Ekkor lentről, a horizont aljáról kerek, rózsás arc nézett föl rá. A kis Makranc azt hitte, újra fölkelt a Hold. 
				
					– Világíts, vén Hold, világíts! – kiabálta újra, felfújta az arcát, és vitorlását egyenesen a rózsás, kerek arc felé irányította. Csakhogy az nem a Hold orcája volt, hanem a Napé, aki éppen akkor kelt ki a tenger habjaiból. 
				
					– Fiam – szólt a nap, és izzó szemével egyenesen a kis Makranc szemébe nézett –, mit keresel itt az égbolton, ahol én vagyok a király? 
				
					Azzal fogta a kis Makrancot, és se szó, se beszéd, bedobta a tengerbe. Ott aztán úszhatott, vitorlázhatott, ha bírt. És azután?” 
				
					  
				
					E.T.A. Hoffmann Diótörő - részlet 
				
					  
				
					 
					 
					  
				
					„Óra, óra, falióra, 
					üss halkan! 
					Egérkirály megharagszik, kényes füle van… 
				
					  
				
					– Na de Drosselmeier úr – szólt rá a keresztapára Marie édesanyja fejcsóválva. 
				
					  
				
					Drosselmeier úr erre gyorsan leült Marie ágya szélére, és így suttogott tovább: 
				
					– Szívem szerint az egérkirály mind a tizennégy szemét kivájtam volna a csőrömmel, csak sajnos nem állt módomban. De hogy kárpótoljalak valamivel: nézd csak, mit hoztam! - És előhúzta Diótörőt.  
				
					A derék vitéznek megjavította a törött állkapcsát, és a foghíjak helyére is szép új fogakat helyezett. Marie ujjongott, a keresztapa mosolygott. 
				
					– Nem valami jóképű fickó, belátom – mondta –, de ha akarod, elmesélem neked, miért néz ki így. Vagy már ismered Pirlipát királykisasszony történetét? 
				
					– Nem! Meséld el, Drosselmeier keresztapa! – kiabált Marie.  
				
					Ezt meghallotta a szomszéd szobában Fritz, és beszaladt, mert ő is hallani akarta a mesét." 
				
					  
				
					  
				
					     
				
					Illusztráció: Lisbeth Zwerger 
				
					(forrás: http://www.silvershoesandrabbitholes.com/2015/12/the-nutcracker-lisbeth-zwerger.html) 
			 |