7-8 éves kortól Írta: ifj. Gaál Mózes Illusztrálta: Pap Kata Kiadó: Tarandus, 2011 Oldalszám: 192     Ifjabb Gaál Mózes (1894-1929) rövidre szabott életében néhány kiemelkedően szép ifjúsági regényt alkotott. Ezek: A beszélő madár, Az elszökött állatsereglet, A nyár szigetén, A királyfi játékai és mások. A leginkább légies és elbűvölő elbeszélése minden bizonnyal az 1922-ben megjelent Mildi meséi.   Az árva és ártatlan Mildiből hosszú vándorlása közben a (mindenkiben benne élő) gyermeki lélek suttog ki. A csodák csak arra várnak, hogy körbelengjék az olvasót, és szívébe vigyék ennek a tündéri kislánynak az üzenetét: a kereső ember csakis önmagában lelheti meg a végső boldogságot.

 

 

A valaha igen népszerű, és méltatlanul elfelejtett író a 20-as években jelentette meg gyönyörű, romantikus mesefüzérét Mildi meséi címmel. A mesék az árva, jó és ártatlan Mildi hosszú vándorútjáról szólnak, aki sok-sok kaland és megpróbáltatás után elnyeri megérdemelt boldogságát.   Ifjabb Gaál Mózes keserédes, varázsos vándorlástörténete egy olyan kislányról szól, aki magára marad a világban, és ezért nekiindul a Rengetegnek, még akkor is, ha jól tudja, onnan nincs többé kiút. Ez a kislány nem ismer veszélyt, és vágyik az ismeretlenre. Különleges személyisége mindenkire hatással van. Míg például Gombaország gőgös népe megvetően méregeti a kislányt, addig királyukat, a kövér pöfeteget teljesen elbűvöli Akárcsak Trafkót és Zumillát, a vén bagoly testvérpárt, akik pillanatok alatt gyermekükként szeretik a ragyogó leánykát. Mildi beszél a fákkal, a széllel, a virágokkal, és maga a Hold is őt választja ki a Telihold bálján, és arany fátyollal ajándékozza meg. Ez a történet telis tele van mélységgel, bölcsességgel és szépséggel. Az a fajta mese, ami alaposan bekúszik olvasója gondolataiba, ott fészkel, majd az álmokban él tovább.   Ifj. Gaál Mózes így kezdi a mesefolyamot: "Valahogy nagy nehezen megtudtam ezeket a meséket. Sokat jártam, sokat hallgatóztam, míg megtudtam, mert kevesen tudják, s azok is titkolják. Pedig nem szabad titkolni azt, ami szép, hanem oda kell sietni mindenkihez és elmondani mindenkinek, csak azért, mert szép. Mindezekben a mesékben egy leányka jár.  Mondták, hogy Mildinek hívják; én is úgy mondom, Mildi. Elmondom, hogy milyen Ő, akiről annyi furcsa dolgot hallottam." A haja barna. Úgy fénylik, mint este az arany. Befonva nincs, összetűzve sincs sehol, úgy bomladozik a vállára, az arcába is belebillen; olyankor félrecsapja a szeme elől. Az arca picit barna, mint kora nyáron, amikor a nap éppen csak, hogy meglátta a lányok arcát. A szája nem olyan csepp, mint a festett babáké, de a széle keskeny és ha fáj neki valami, összeszorítja, de sohasem panaszkodik. Ha pedig sír, hát a halántékán látszik a kis görbe halványkék erecske. A szeme nagyon nagy, mintha mindig csodálkoznék, de ha nevet, akkor megkeskenyedik, és csillogni kezd. A szemének a színét nem tudom megmondani. Sokan azt mondják, barna. De a barnaság, csak a szomorúság volt benne. Mások azt mondják, zöld. De a zöld, csak a fák fénye volt benne. Mások azt mondták, hogy kék. De az a kék nem volt más, mint a tündöklő kék ég benne. Én magam sem tudom, milyen a színe, csak azt tudom, hogy mikor néz, ragyog a szemében a sok-sok szeretet. Róla szólnak a mesék. Sorjában olvassuk őket! Elölről és egyiket a másik után, mert csak akkor megyünk együtt Mildivel." Ez a portré ráillik az írójára. Mintha tükörbe nézve írta volna meg. Ő volt az, aki sohasem panaszkodott, legföljebb annyit mondott: «beteg voltam és ha nagyon fájt a szíve, akárcsak Mildié, összeszorította a száját és egyik kezével a másikat szorongatta». Szelid volt, jó volt, csupa szeretet. A szeme azonban, különösen az utóbbi időkben, mindig barnát mutatott. És az a barna a szomorúság volt benne.   "Megyek, mert mindent meg akarok találni. Csodálkozni akarok! Örülni akarok! Szeretni akarok! Úgy akarok csodálkozni, hogy a térdeim letérdeljenek, az ujjaim szétnyíljanak. Úgy akarok örülni, hogy a szám sikongasson, a tenyereim tapsolva táncoljanak. Úgy akarok szeretni, hogy mindenki felém forduljon, mindenki fürödni akarjon a pillantásomban, hogy mindenki engem keressen, és én mindenkit megtaláljak."

Tartalom