– Bocsásson meg, fiatalember, hogy megszólítom – mondta kedvesen. – Tessék parancsolni – felelt Macóka is udvariasan, és megállt. – Nincs szüksége arra a banánhéjra? – kérdezte az öreg bácsi, és botjával rámutatott. – Nincs – felelte Macóka. – Hisz most dobtam el. – Nagyon derék – mondta a bácsi. – Épp ilyen szép banánhéjat kerestem mindig. Egész különös módon érdekelnek a banánhéjak. – Parancsoljon a bácsi – készségeskedett Macóka. – Nagyon szívesen odaadom. – Nagyon köszönöm – hálálkodott a bácsi, és egy kis erszényt húzott elő. – Természetesen megfizetem. Tíz forint elég lesz érte? – Érdemes pénzt adni egy banánhéjért? – kérdezte Macóka meghökkenve. – Nekem érdemes – felelte az öreg bácsi. Macóka kezébe nyomta a pénzt, és hozzátette: – Elég lesz? Adhatok többet is. – Ó, teljesen elég, az egész banán se került többe – vallotta be Macóka. – Nem kell a bácsinak még több banánhéj? – Jelenleg nem – mondta a bácsi. – E pillanatban csak ez az egyetlenegy érdekel, amit ön eldobott. Nagyon örülök neki, mondhatom. Sőt még tíz forinttal meghálálnám, ha tenne nekem egy nagy szívességet. Vigyázna erre a banánhéjra, amíg bemegyek ide a boltba, és veszek egyet-mást? Macóka zavarban volt. – Nem értem, miért nem teszi zsebre a bácsi, és viszi magával? – Ugyan, ugyan, fiatal barátom, micsoda ötlet?! – méltatlankodott az öreg bácsi, és felhúzta bozontos szemöldökét. – Ki hallott már olyat, hogy egy banánhéjat hurcoljak a zsebemben? Nem, nem, azt akarom, hogy ez a banánhéjam itt maradjon, ahol van, a járdán. Cserébe azért a második tízesért csak azt kívánom öntől, hogy vigyázzon rá, míg oda vagyok. És mikor visszajövök, lesz szíves beszámolni, mi minden történt vele. – Rendben van – bólintott Macóka, és most már biztosra vette, hogy az öregnek hiányzik egy kereke. De húsz forint az húsz forint, és Macóka elégedetten támaszkodott a lámpaoszlopnak. Bámulta a banánhéjat, és a húsz forintot csörgette a zsebében. A bácsi belépett az üzletbe, végigment a pultok előtt, de semmit se vásárolt. Egyáltalán nem is úgy látszott, mintha keresne valami Láthatólag csak az időt húzta, és jó félóra múlva végre elhagyta a boltot. Ahogy az ajtón kilépett, látta, Macóka nincs már ott, ahol hagyta, a lámpaoszlopnál, hanem a boltajtó mellett vár rá. – Ó, itt van hát, ifjú barátom – jegyezte meg a bácsi. – Nos, elmeséli mi minden történt a banánhéjammal, amíg a boltban voltam? – Igen – bólintott Macóka, és elpirult szégyenében. Mélyet sóhajtott, és rákezdte: – Egy perccel utóbb, hogy eltetszett menni, egy fiú rohant arra, és nem vette észre idejében. Elcsúszott rajta, és kis híján felbukott. Nemsokára egy néni jött, gyerekkocsit tolt maga előtt, és így nem látta, mi van a földön. Rálépett, megcsúszott, és majdnem kiborította a babát a kocsiból. Aztán jött egy úr és egy hölgy. Nagyon elmélyülten beszélgettek, és nem figyeltek a lábuk elé. A hölgy rálépett a banánhéjra, és ha az úr el nem kapja, biztosan elesik. Macóka elhallgatott. Aztán a bácsira se nézve, kissé reszkető hangon folytatta: – Tudom már, hogy nem lett volna szabad a banánhéjat a járdára dombon. Nagyon gondatlan voltam. És hogy tessék látni, milyen őszintén sajnálom, szeretném a húsz forintot visszaadni. – És átnyújtotta a pénzt. A bácsi mosolyogva elvette, és megcsörgette a kezében. Aztán megfordult, és szemével kereste a járdán a banánhéjat. Nem volt ott. – Hol a banánhéjam? – kérdezte. – Bedobtam a szemétgyűjtőbe – volt a válasz. – Akkor tessék, kis barátom – mosolygott az öreg bácsi, és újra Macónak nyújtotta a húsz forintot –, megtarthatja a pénzt.