moly.hu   Az első, a Szaltán cárról szóló történetben a fiút elszakítják cár apjától, az ifjú vágyik arra, hogy találkozhasson vele, és a kívánsága a felesége segítségével végül teljesül. Lassan olvasós, mert sűrű szöveg, Kormos István elvarázsoló fordítása (bárcsak mindegyik mesét ő fordította volna). A sok ismétlés archaikussá teszi a szöveget. Bájos (daloló mókus); cselszövéses (gonosz tanácsadók); csodás elemekben bővelkedő (átváltozás). Nagyon tetszett, megnéztem eredeti szöveggel rajzfilm formájában is a youtube-on. Az 1984-es (kb. 1 órás) változat – japános tengervíz fröccsenésekkel – klasszikus orosz, Rimszkij-Korszakov zenéjével. A Mese a halászról meg a kis halról (Vas István fordításában) inkább a telhetetlen halászfeleségről szól, aki tönkreteszi a papucs halász szerencséjét; jól működik a poénos, vicces hang. A Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról nem tudom milyen, mert a fordításban elkent és közhelyes (Illyés Gyula, aki alulról szagolja a fél csillagot). A Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről-t Áprily Lajos fordította, ez a legköltőibb; erőteljes, drámai. A története a Hófehérke egy változata, itt vitézek vannak, nem törpék. Megrendítő volt az anya pár szóban elmondott halála az elején, számomra ez volt a kötet csúcspontja. A Mese az aranykakasról (fordította Fodor András) különös, megmagyarázhatatlan eseményekből összeálló történet, tárgyilagos előadásban. Ezt újra elolvastam, de maradt a költői homály, nem baj. Nem bizonytalanságot hagyott bennem, inkább előremutató, a gonosz mélységei villanak meg.