Történt egyszer, hogy egy idegen városba ért, ahol megtudta, hogy a király annak adja férjül leányát, aki olyant tesz, mit addig még soha senki. A fiatal roma erőt vett magán, és a királyi udvarba ment a hír hallatán, ahol a királytól megkérdezte, mit kellene tennie, hogy elnyerje a királylány kezét. A király igencsak haragra gerjedt a legény merészségén, és azonnal a tömlöcbe vettette. Nemsokára a börtönben meglátogatta a legényt a tündérkirályno, a szegények és szerencsétlenül járt emberek pártfogója. Hogy kissé megvigasztalja a roma legényt, egy darab fahasábot és egy botot adott neki, mondván, hogy a hajából húzzon ki néhány szálat, és azt erősítse a fahasábra. Valójában így keletkezett az első hegedű. A roma legény a fahasábot szépen kifaragta, a botból vonót készített, és arra ráillesztette a tündér haját. A fiatal roma ismét a király elé kívánt járulni, kérlelve, hogy hallgassa meg. Most az egyszer szerencséje volt: kérését meghallgatta a király. A királyi trón elé érve a legény megszólaltatta a hegedujét, mely a királyból mosolyt és könnyeket csalt elo. Még soha senkinek sem sikerült ilyent elérnie, és a királynak be kellett tartania az adott szavát. A legény elnyerte a királylány kezét, és hegeduje megszólaltatásával el nem múló dicsoséget szerzett. Forrás: A bűvös puska