| 
					Tehát Ferdinánd lekapcsolta a lámpákat, sötét lett, amilyen a Tapsolhat Színházban szokott lenni, elcsendesedtünk. 
					Fehér fény terítette be a vásznat, amilyet a világutazó könyvekben láthatunk nagy hómezőkről, hogy szinte fázik is, aki nézi. Pár másodpercig tartott a vakító fehérség. Körbenéztem, láttam, ahogy bámuló barátaim arcát megvilágította a vászon, és ez a kép megmaradt bennem, azután még sokszor eszembe jutott az év folyamán, ahogy egyre kuszább lett minden Topolán. Akkor örömmel töltött el, hogy mennyire együtt voltunk ebben a kíváncsi izgalomban.  
					A vásznat kitöltötte a felirat:  
					Drága barátaimnak, Topola minden lakosának szeretettel, Ferdinándtól  
					Meghatottan olvastuk.
 
					VILÁGOM – Topolán lakik a boldogság 
					Ez volt a címe.  
					– dokumentumfilm – 
					  
					Kiolvastuk, de csak Máriusz bólogatott értőn, és nekem megsúgta, hogy ez nem csak úgy kitalálva lett, ez az életről szól.  
					A filmben az Áradhat-patakot láttuk, és hallottuk, ahogyan csobog, mintha a partján sétálnánk, a Sütkérezhet-rét felől közeledtünk, a felvételen táncoltak a szélkerekek, hatalmas léptekkel elhaladtunk a Hajladozhat-erdő mellett, és ahogyan a patakunk megérkezik a Virágozhat főtérre a csodálatos vadalmafánkhoz, úgy érkeztünk be a városba. Hajnal lehetett a felvételen, egy lélek sem volt még a téren, még senki sem sietett a Morzsálhat pékség felé, de még Ottokár sem tárta ki a Morzsálhat spalettáit, és nem igyekeztek még a gyerekek a Felnőhet Iskolába, és nem vezették még a kicsiket kézen fogva a Zsibonghat Óvoda felé. Az iskola kapuja zárva volt, az óvoda kertje csendes. Én nem vagyok korán kelő, talán soha nem is láttam ilyen mozdulatlannak Topolát. 
					Pisszenés sem hallatszott a teremben, csodálatos volt Topolát látnunk, mintha pár fejjel magasabbak lennénk, mintha messzebbre látnánk, több dolgot egyszerre. 
					Bárányfelhők úsztak az égen, mintha megelevenedett volna a mozi mennyezete. Ferdinánd hangja szólt a filmből: 
					  
					Topola mindjárt felébred, és amibe ma belekezdenek a topolaiak, az mind sikerrel végződik estére. Nézzünk be máris a Habozhat Kávézóba, ahol lefő az első kávé! 
					  
					Dezdemóna felsikkantott, mert az övé volt a kávézó, kihúzta magát, és ragyogó arccal nézte a vásznat. 
					És ekkor minden elsötétedett... 
					  
					<<VISSZA A NYOMOZÓS KALANDOKHOZ |