A Macskakirálylányt még akkor írtam, amikor azt hittem, mindenki olvas mesét, gyerekkönyvet, függetlenül attól, van-e gyereke vagy sincs. Ma már világosan látom, hogy az emberek zöme csak akkor vesz kézbe gyerekkönyvet, ha gyereknek szánja, és bár manapság egyre többen fordulnak a népmesék felé, keveseknek jut eszébe, hogy kortárs meséket is olvashatnának a maguk örömére. Nem baj, de amikor a Macskakirálylányt írtam, szerettem volna minden addigi tudásomat egy könyvbe sűríteni, és tudás alatt ugyanúgy értem addigi élettapasztalatomat, mint mindent, amit a mesékről általában tudtam vagy a könyv fülszövegét jegyző Boldizsár Ildikótól megtanultam. Ebből talán sejthető, milyen sokat jelent számomra, s hogy még ennél is többet, az már maradjon az én titkom. A Macskakirálylány elnyerte az Év Gyerekkönyve-díjat 2014-ben. Mit jelentett neked ez a díj? Megtiszteltetést, természetesen. Korábban, míg nem voltak könyveim, Békés Pál meghívására magam is részt vettem a díj odaítélésében. Maga a feladat is megtiszteltetés volt, éppen ezért külön örültem az elismerésnek. Ennél már csak az lett volna szebb, ha Békés Pál még köztünk van 2014-ben. Miért éppen macska alakjában jelenik az elvarázsolt királylány? A történetnek népmesei háttere van: a királyfi útnak indulásakor felbukkanó „virágcsokor, keszkenő, menyasszony” szavak is erre utalnak, konkrétan A macskacicó magyar népmesére. A Világvége alsó mesegyűjteménybe írt meséd, a Rókaríkatófű, a Mesék a teljességhez és a Macskakirálylány is népmesei hagyományokra építkezik. Mely népmesék gyakorolták rád a legnagyobb hatást gyerekkorodban, és a mostani, már felnőtt énedre? A régi kedvenceimről beszéltem már épp a Rókaríkatófű kapcsán. Manapság az is nagyon megérint, ha érzékelem egy-egy népmese lányaimra gyakorolt hatását. A nyolcéves nagylányomnak karácsony óta az Én, Senki, Segítség című orosz népmesét kellett százszor felolvasnom Bajzáth Mária azonos című gyűjteményéből. Beszélgettünk a mese kapcsán Odüsszeusz küklopsz-kalandjáról is. Nemcsak a nyolcévest, hanem a kis négyévesemet is lenyűgözte a csel és a „senkiség”: azóta is ott mocorog ennek filozófiai mélysége mindkettejükben. A meséből most animációs minisorozat is készül az öcséd, Tamás Iván rendezésében. Melyikőtöktől származott a pályázatra való jelentkezés ötlete? Iván vetette fel, hogy indulhatnánk a Magyar Média Mecenatúra Program Macskássy Gyula-pályázatán. Ez a többes szám nemcsak kettőnket, a rendezőt és a forgatókönyvírót, hanem egy egész csapatot jelöl: a CUB animációs stúdiót és a projekt minden eddigi és jövőbeli résztvevőjét. Mivel a pályázat maga három fordulós, már idáig eljutni is igazi csapatmunka volt. A sorozathoz forgatókönyvet is kellett írnod. Ez mennyiben volt más, új vagy nehezebb, mint a meseírás? Természetesen más volt, és talán nehezebb is, bár az könnyebbséget jelentett, hogy volt egy kész alapanyag, amit nemcsak mint szöveget ismertem az első betűtől az utolsóig, de a hozzá tartozó vízióim is igen erősek voltak. Viszont ezeket a víziókat mások számára is érthetően megfogalmazni, illetve „lecserélni” őket filmes megoldásokra: kihívást jelentett. A könyv egy rövid felvezetés után a mese jelenéből visszaugrik a királyfi egy évvel korábbi útnak indulásához. Ivánnal beszélgettünk arról, megtartsuk-e ezt az időbeli ugrást, vagy legyen teljesen lineáris a film történetmesélése. Észszerű lett volna az egyszerűbb megoldást választani, viszont izgalmasabbnak találtam ezt a játékot az idővel, és nem nyugodtam, míg nem találtam hozzá egy szerintem jól működő vizuális jelzést. Amikor ezt a bizonyos jelzést viszontláttam az első storyboardban, ujjongtam az örömtől: aha, szóval ilyen az, amikor leírsz valamit, és azt valaki nemcsak tökéletesen érti, de még le is tudja rajzolni. Őrület! Volt beleszólásod a Macskakirálylány képi világának alakulásába? Egyeztetettek a karakterekről, helyszínekről? Úgy kell elképzelni a munkakapcsolatunkat Ivánnal, hogy teljes tiszteletben tartjuk egymás munkakörét, kompetenciáit, viszont, testvérek lévén, mindent meg tudunk beszélni. Tehát természetesen egyeztettünk a film képi világáról, Iván mindig megmutatta az aktuális terveket, és érdekelte a véleményem, de én is tisztában voltam-vagyok azzal, hogy ő hoz meg alapvető döntéseket, ő érvényesít szakmai szempontokat. Ilyen szakmai szempont volt például az, hogy a Radnóti Blanka teremtette vizuális világ csodálatosan működik illusztrációként, ám más kívánkozik a filmvászonra. A film látványterveit Simonyi Eni készítette. Mikor debütál a rajzfilm a közönség előtt? Hol lehet majd megtekinteni? Idén az első epizód gyártása indul el, a stúdió most erre nyert támogatást. Ha jól tudom, ez azt jelenti, hogy jövőre ez a bizonyos első epizód felbukkan majd a Magyar Televízióban. Mit olvashatunk/ láthatunk tőled idén? Ami biztos: folytatódik a Kicsi Mimi-sorozat, bár lassan búcsút intünk az öreg tölgy aljában élő nyuszicsaládnak. Zajlanak az első regényem szerkesztési munkálatai. És régóta dédelgetem egy Macskakirálylány-spin-off ötletét, azt hiszem, a legszebb ideje megírnom. Forrás: naphegy.hu