A fraknói vár kapujának hűvös boltívei alatt láncokon lóg egy kitömött krokodil – valahai tulajdonosai úgy hitték, védelmet nyújt az ellenséggel szemben –, s a látvány annyira meglepô, hogy Molnár Krisztina Ritát meseírásra ihlette. A bejáratot őrző, több mint 300 éves krokodil lett a főhőse új, Borostyán az időkapus című ifjúsági regényének, amely a fraknói vár történetével és titkaival, valamint egykori gazdájának, Esterházy Pálnak az életével foglalkozik. Egyszeri, megismételhetetlen, és szigorúan titkos barátság szövôdik köztük, amibe a felnôttek nem láthatnak bele. Szalma Edit színes illusztrációi remekül megidézik a barokk kort és Esterházy Pál világát. A történet kiindulópontja szerint a varázslatos nílusi krokodil mindent tud a múltról, de csak a kiválasztottaknak mesél. Megtudható tôle, hogy milyen kincseket és szép tárgyakat gyűjtött össze a kifinomult ízlésû fôúr, milyen zenét kedvelt, hogyan beszéltek, miket ettek és ittak a 17. századi emberek. A vár őrzője végigkalauzol a hercegi csapatok várban ôrzött fegyverarzenálján, mesél a törököktôl szerzett hadizsákmányról, és a törökök ellen vívott véres csatákról. Cserébe Dorka – a történet mai fôhôse – beszámol neki arról, hogyan telik egy gyerek élete a 21. században. A könyvet olvasó gyerekek észrevétlenül és szórakozva lesznek részesei a kultúrának, legendáknak, históriának.   Hogyan érdemes kedvet csinálni a gyerekeknek egy könyvhöz? Nem pusztán felolvasással és unalmas dialógusokkal, hanem interaktív és érdekfeszítő bemutatóval. Az író, Molnár Krisztina Rita, és az illusztrátor, Szalma Edit mellett moderátorként Tóth Krisztina volt jelen, aki a fülszöveg ajánlóját is írta. Ők hárman garantálták, hogy a gyerekek figyelme sem lankadt – köszönhető ez a vicces igaz-hamis kvíznek, ami állításokat tartalmazott a mesével, várral, történelemmel kapcsolatban. A helyes választ adók üveggolyót és szép könyvjelzőt kaptak, érthető tehát, ha a bemutatón mindvégig aktívan és lelkesen közreműködtek a kicsik és nagyobbak is.   Molnár Krisztina Rita elmondta, hogy azért volt jó érzés megírni Borostyán és Dorka történetét (a kislány egyébként, aki megihlette az írónőt, ott ült a közönség soraiban). Úgy fogalmazott, hogy amikor méltó dologra kérik fel az embert, vagyis értékközvetítésre, akkor az ajándék. Tóth Krisztina azt vetette fel, hogy lehet-e kultúrtörténetet közvetíteni, főleg egy meseregénynek. A könyv kétségkívül ezt teszi, és erre már Szalma Edit válaszolt. Szerinte a kultúrtörténeti ismeretek átadása akkor produktív a gyerekeknél, ha ez indirekt módon, szinte észrevétlenül történik. Ez a finom, és mégis professzionális értékközvetítés mindenképpen a kötet elsődleges érdeme. Jó megérinteni, fantasztikus érzés beleszagolni a nyomdafestéktől illatozó lapok közé. Ez a könyv kiemelkedik a Móra Könyvkiadó megszokottan magas színvonalú kiadványainak sorából is. Borítója finom és selymes tapintású, a rajta található kép tele van izgalmas motívumokkal, amelyek visszaköszönnek a szövegben. Molnár Krisztina Rita szerint minden író bizonyos témák körül forog, és ezek a témák vissza-visszatérnek a műveikben. Az írónőnél ez a fő momentum az idő, ami végigvonul a narratíván is. A történet képi megjelenítése varázslatosan látványos lett; Szalma Edit illusztrációiban egyedi és bámulatos színvilágot kombinált. A rajzok egy letűnt és bájos históriás időszakot elevenítenek meg, a megkapó képek segítenek elvarázsolódni és belefeledkezni Borostyán, a krokodil, és a kíváncsi Dóri időtálló és időtlen kalandjaiba. A kötet valóban különleges, méltó módon képviseli mindazt az értéket, amit az Esterházy család örökül hagyott. Olvasásakor felsejlik az a fajta öröm és harmónia, amit az ember akkor érez, amikor valódi értékkel, kultúrával, művészettel találkozik. És mennyire felemelő ezt gyermekként megtapasztalni… Hogyan is fogalmaz Borostyán a regényben? „A földöntúli békesség, a lebegés. Amit csak akkor érezhetünk, ha egy festményt látunk, vagy verset olvasunk, vagy zenét hallunk. De csak ha olyat, amibe az alkotó tehetségén kívül valami más is beszivárgott. (…) Hogy az igazi művészetben maga az ég van jelen. A szikrázó, csillagos, végtelen békesség.”