irgulyasescsalamade.blogspot     Igen, igen! Kis túlzással talán, de azt mondhatom, a Harry Potter óta keresek egy ehhez hasonló ifjúsági könyvet.   Már tavalyi megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre, a története érdekes, és a 4-es feletti osztályzat a Goodreadsen is jó jelnek tűnt, és nagy örömmel töltött el, hogy magyarul is kiadják. (Majdnem napra pontosan az angol nyelvű kiadás után egy évvel jelent meg nálunk.)   A borító picit csalódás volt, hiányoztak róla az esernyők (igazából nekem legjobban a svéd és dán borító tetszik), de amikor élőben is a kezembe vehettem, már sokkal jobban tetszett. A sok aranyszínű pötty, a csillogó cím és a diszkréten meghúzódó holló talán minimalistának mondható, de összességében mégis szép.   Alig vártam, hogy a kezembe vehessem, és azonnal neki is láttam az olvasásának. 5 nap alatt végeztem vele, ami nálam rekordidőnek nevezhető. Azt hiszem, ez is sokat elárul. Valóban nem szívesen tettem le, és minden percet megragadtam, hogy olvasni tudjam.   Fura és titokzatos volt ez a könyv, úgy reklámozzák, hogy a HP és az Alice Csodaországban keveréke, de én nem tudnám semmihez sem hasonlítani. Bár az írónő bevallottan ihletett merített a Harry Potterből, nem kell attól félni, hogy valami utánzatot kapunk. Voltak ugyan egyes mozzanatok, amik emlékeztettek rá, de alapjában véve Townsendnek sikerült egy teljesen új és egyedi világot létrehoznia. Nem éreztem seholsem klisésnek vagy kiszámíthatónak. A Mr. Jones féle dolgot gyanítottam ugyan, de még így is meglepett.   Ha már mindenáron hasonlítani szeretném valamihez, akkor Diana Wynne Jones könyvei sokkal jobban eszembe jutnak róla, de inkább csak a meglepő fordulatok és megoldások miatt.   Mivel első könyvről van szó, jó néhány dolog homályban marad, pl. hogy ki is Jupiter North, miért kapitány, hogy lett az övé a hotel, mi ez az egész próba dolog, stb. Egyáltalán mi az a Csuda? Valami energiaféle? Varázserő? Mi az a Napszállta és az első tavasz? Remélhetőleg a további kötetekben választ kapunk ezekre is.   Különféle érdekes lényekkel, tárgyakkal, szokatlan képességű emberekkel találkozhatunk a könyvben. Van itt, kérem, óriásira nőtt macska (avagy macskarizma), ún. tanú (amolyan látnokféle, de mégsem), Csudamíves, rejtélyes hotel (hű, erről aztán lenne mit mesélni!), Ökörnyál-vonal (ez egy vonatféle), törpevámpír (avagy vámpírtörpe), stb.   A négy próba is rendkívül különleges, ráadásul háromnak a végkimenetelére egyáltalán nem számítottam, a szerző igen szokatlan megoldásokkal élt. Volt, hogy hangosan felnevettem, annyira meglepett és annyira tetszett.   Apropó, nevetés! Főleg a könyv első felében sok a humoros rész, pl. Morrigan levelei, Jupiter egyes beszólásai, de azért a 2. felében is akadt (pl. Mikulás jellemzése).   Az írónőnek egyértelműen remek a fantáziája, jó a stílusa, gördülékeny a fogalmazás (bár ebbe valószínűleg a fordítás is belejátszik), és végig képes volt lekötni a figyelmemet.   Mikor megláttam, hogy a fordító Pék Zoltán, nagyon megörültem, mert tőle eddig csak jó fordításokat olvastam. Helyenként nem lehetett könnyű dolga, de igazán remekül oldotta meg, és külön dicséret illeti az ötletes szóalkotásokért. Macskarizma (vajon mi lehetett az eredeti?), póklábaló, stb.   Rendkívül jó érzésekkel csuktam be a könyvet, és csak remélni tudom, hogy a következő köteteket is olvashatjuk. A svéd és dán borító ilyen.     Hintafa blog   Amíg tűkön ülve várom a Tél jegyeseinek a folytatását, egy új ígéret terelte el a figyelmem. Jessica Townsend Nevermoor - Morrigan Crow négy próbája c. könyvét röviddel a tavalyi megjelenés után már hatalmas siker övezte.  Nem mintha a csinnadrattára minden esetben érdemes lenne adni, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az adatok valósak, ismét egy történet, amit kifulladásig lehet olvasni. Való igaz, Morrigan Crow négy próbája nyomokban tartalmaz némi párhuzamot a HP könyvekkel, de a legmarkánsabb és számomra a legfontosabb, hogy végre újra átélhetem azt az elsöprő erejű érzést, amikor egy könyv valósága a retinám mögé kúszik*. És hiába sétálok az őszi fák alatt és ropog a vadgesztenye héja a talpam alatt, egy részem mégis Nevermoorban jár, ahol hősnőnk Morrigan Crow próbál a Csudálatos Társaság illusztris tagjai közé bekerülni.  Elsősorban a túlélőösztön hajtja, no és persze a mindannyiunk számára ismerős vágy, hogy része legyen egy közösségnek, egy szoros testvériségnek, akik a végsőkig, mindenen át kitartanak egymás mellett. Üdítő változatosság lenne a jackalfaxi valósággal szemben, ahol hősnőnk az Elátkozott Gyermekek listáján szerepelt, akikre születésük után 12 évvel gyászos sors vár. Mindez elsősorban csak kínos tény Morrigan családja számára. Ebbe az érzelmi sivatagba toppan az utolsó pillanatban Jupiter North kapitány a rőthajú, lehetetlenül harsány színű ruhákban pompázó titokzatos férfi, aki megmenti Morrigant és halála éjszakáján becsempészi egy párhuzamos világba, ahol nincsen sem átok, sem árnyvadászok. Van viszont illegális bevándorlókat üldöző felügyelő. A visszatoloncolástól csak az menti meg, ha felvételt nyer a Csudálatos Társaság soraiba.  Négy próba vár rá de mind közül a legnehezebb, hogy szembenézzen a titokkal, amit a sors számára kijelölt.  Csavarosan kidolgozott, üdítően váltakozó tempójú és jól felépített történettel rukkolt elő az ausztrál szerző. Morrigan-nel a sivár és baljóslatú Köztársaság után fokozatosan merítkezünk meg Szabadállam felszabadítóan csodás, akarom mondani csudákkal telt miliőjében. Talán végre egy igazi otthon, szerető barátok és önazonosság vár rá. Olvasóként aligha remélhetünk többet annál, mint főhősünkkel együtt egy kicsit mi is részesei legyünk annak a boldogító érzésnek, hogy megtaláltuk a helyünket.  A főszereplő mellett felbukkanó többi karakter sem lapos, érezhetően sok mesélnivalót tartogat még a további részekre Townsend. A HP könyvekben annyira értékelt fiú-lány barátság hangsúlyos elem, így bárki megmondhatja, hogy a fiúkat legalább annyira elvarázsolja majd Nevermoor, mint a lányokat. Elmaradnak a Dabos-nál kényes műgonddal ábrázolt nagy képek,  apró részletekig kidolgozott tablók. Azok a helyszínek, ahová eljutunk, vibráló színekkel teliek. A csudaenergiával, titokzatos és nem kevésbé varázslatos Ökörnyállal, hipnotizőrökkel, sárkánylovasokkal, Csudalattival, macskarizmákkal és egyéb káprázatos különlegességekkel átszőtt világ ez. Magával ragadóan izgalmas és látványos. Pék Zoltán fordító, -tapasztalt fantáziavilág utazó- újfent egészen kiváló munkát végzett. Hangulatos megoldásai közelebb hozzák Nevermoort. És mennyi felfedezés vár még ránk! Természetesen készülőben van a film is, amit illő szkepticizmussal várok, nehogy tönkretegye a fantáziámban felépített szépséges képet. Egy biztos, mostantól más szemmel nézek az esernyőkre.  Morrigan is beállt azoknak az antihősnőknek és hősöknek (Ophélie-k és Harry-k) sorába, akik első pillanatban aggasztóan átlagosak -talán ezért is lehet nekik olyan átlagon felüli izgalommal drukkolni innen kintről-, majd szép fokozatosan felnőnek, elfogadják, önmagukat és összeszedik a bátorságukat, hogy bátran lépjenek és hazaérjenek. Útközben kiderül, hogy Morrigan, aki egy maga is egy jelenség következetesen fekete ruhájában Nevermoor harsány színekben pulzáló világában, de üdítően csipősen fanyar a humora. Sokra viszi még ez a lány. Townsend ilyen egyszerű, de hatásos fogásokkal, éri el, hogy az olvasót átélje azt a mámoros örömöt, amit egy szerethető, belakható fantáziavilág felfedezése nyújt.  *Miután egész nyáron nosztalgikus vágyakozással figyeltem a gyermekem, ahogy beleveti magát a HP világba, ezt a mostani könyves kalandot az univerzum gondoskodásának tekintem.   2. Csudamíves - Morrigan Crow baljós öröksége   Oldalszám: 420 Megjelenés ideje: 2019. április 15.   Morrigan Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja. Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait... És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja... A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.   spiritblissoldala.blogspot.com/ A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor folytatása! Az első rész végén Morrigan felvételt nyert a Csudálatos Társaságba, miután legyőzött egy halálos átkot és jó néhány veszélyes próbát kiállt. A kislány boldog, hogy a Társaság tagjai és a Deukalión Hotel lakói között igazi családra és barátokra lelt, de ez a varázslatos világ még számtalan titkot rejt. Ráadásul Nevermoorban a félelem uralkodik, ugyanis emberek tűnnek el! Vajon a Csudamívesek tehetnek róla? Jessica Townsend Nevermoor sorozatának 2. részét, a Csudamíves – Morrigan Crow baljós örökségét kérdés sem volt, hogy el fogom olvasni. Már az első részt is imádtam, ahhoz hasonló élményt nyújtott számomra, amilyet korábban a Harry Potter-sorozat. Csak remélni tudtam, hogy a folytatás is tartja ezt a színvonalat és érdekességi szintet, de arra álmomban sem mertem gondolni, hogy nemcsak tartja, de jócskán túl is tesz rajta. Ami tetszett 1. Újabb világrészletek Már az első részben is nagyon „csudálatos” és izgalmas volt a történetben felépített világ, de a második részben még több érdekességgel egészült ki. Egyfelől megtudhattam, hogy sokkal többféle lény létezik a történetben, mint azt korábban hittem, pl. angyalok, másfelől Nevermoor újabb területeit fedezhettem fel a történet során. Ott vannak a különleges sikátorok, amelyekbe ha belép az ember, furcsa mágikus trükkök nehezítik a továbbjutását, vagy a nevermoori bazár, a Rémséges piac és a Lopott pillanatok múzeuma. Ez utóbbi elsőre érdekesnek tűnik, ám aztán… És persze ott van a Csuta, a Csudálatos Társaság iskolája, amelybe Morrigan felvételt nyert még az első könyvben. Morrigan megkezdi a tanulmányait, azaz csak kezdené, ugyanis a tanárok, akiknek oktatniuk kéne, inkább akadályozzák. Rettegnek ugyanis Morrigan Csudamíves mivoltától, és ahelyett, hogy megtanítanák kezelni az erejét, jobbnak látják, ha inkább elfojtja azt. A Csután egyébként számomra az igazgatónő volt a legérdekesebb karakter, de hogy miért, azt meghagyom titoknak. Meg fogtok lepődni, ahogyan én is meglepődtem. 2. Gonosznak születni A regény egyik nagy kérdése az, hogy a Csudamívesek vajon mind eredendően gonoszok-e. A Csuta egyik tanára megpróbálja elhitetni Morrigannel, hogy a válasz igen. A könyv, amelyet a tanár írt, tele van a korábbi Csudamívesek tetteivel, amelyek között egyetlen pozitív, építő cselekedet sem szerepel. De vajon lehetséges, hogy valaki gonosznak születik? Vagy az, hogy aki hatalmas erőt kap, az előbb vagy utóbb menthetetlenül vissza is él majd vele? Morrigan kételkedik önmagában, főképp azok után, amit a leggonoszabb Csudamíves, Squall mondott neki korábban. Nagyon tetszett, ahogy Jupiter, Hawthorne és a Deukalión Hotel lakói végig kiállnak Morrigan mellett. Annak ellenére, hogy minden bizonyíték arra utal, hogy a Csudamívesek gonoszok, mégis megbíznak a lányban. Úgy gondolják, hogy ismerik őt, látják, hogy jó ember, és ez elég. A kérdés csak az, hogy igazuk van-e… 3. Titkok és rejtélyek Ebben a könyvben több titokzatos szálat is kapunk, amelyek végig izgalmassá teszik az olvasást. Egyfelől Nevermoor területén emberek és különféle lények tűnnek el nyomtalanul. Hogy hová lesznek, senki sem tudja, az utánuk való nyomozás pedig nem vezet sehová. Jupiter is részt vesz a kutatásban, aztán mikor a Csuta egyik diákja is eltűnik, Morrigant vádolják meg azzal, hogy ő bántotta. A Csuta 919. egysége, amelyhez Morrigan is tartozik, furcsa fenyegető leveleket is kap. Az egységnek elvileg családként kéne óvniuk egymást, ám néhány tag tart Morrigantől. Az iskola igazgatója és az elöljárók megparancsolják nekik, hogy őrizzék meg Morrigan titkát, mert ha kiderül, hogy Csudamíves, akkor az egész egységet kirúgják a Csutából. A levelekben viszont az áll, hogy a levél írója elmondja mindenkinek az egység titkát, ha a tagok nem hajtanak végre különböző feladatokat. Squall is visszatér persze, és még mindig nagyon titokzatos a karaktere. Azt állítja, hogy Morrigannek és neki össze kell fogniuk egy mindkettejükre veszélyes, nagyobb ellenséggel szemben. De vajon ki lehet ez az ellenség? Létezik egyáltalán Squallnál gonoszabb és veszélyesebb ember vagy lény a világon, vagy ez is csak a Csudamíves hazugsága? Az eltűnések titkát félig sejtettem olvasás közben, viszont a levél titkával sikerült rendesen meglepni. Szóval olvasás közben ért némi sikerélmény, de közben egyáltalán nem volt kiszámítható a történet számomra. Amin elgondolkoztam… Hol van a következő könyv? A Nevermoor-sorozat továbbra is előhozza belőlem azt a kellemes érzést, amit anno a Harry Potter-kötetek olvasása közben éreztem. Bekebelez a csudák világa, együtt kalandozok a karakterekkel, veszélyek és varázslat vesz körbe, és mindezt úgy élvezem, akár egy kíváncsi és érdeklődő mugli, aki most találkozik először a mágiával. Szóval alig várom, hogy a kezemben legyen a harmadik könyv is. Kiknek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki néhány órára szeretne elmerülni a csudák világában, és elfelejteni kicsit a szürke, mágia nélküli valóságot. Kedvenc idézetek: „– Figyelj rám, Mog. Tudom, hogy a Csudamívesek lehetnek jók. – A pártfogója előrehajolt, és komoly, fürkésző pillantást vetett a lányra. – Tudom, mert ismerlek téged. Te Csudamíves vagy, és te jó vagy. Nekem ennél több bizonyíték nem kell.” „– Jó, van pénzetek? – kérdezte Dave a fiait és Morrigant. – Helyes. Vigyázzatok rá, a bazárban sok a zsebes. Pontban éjfélkor itt találkozunk. Egy másodperccel sem később, értve? Ha éjfélre nem vagytok a Keleti kapunál, utánatok küldöm anyátokat, aki a nyílt utcán fog előadni egy monodrámát egy nőről, aki elvesztette a gyerekeit, amibe beleőrül, és a végén mókusnak képzeli magát. Stimmt? Morrigan nevetett, de Homernek és Hawthorne-nak elkerekedett a szeme. – Anya, könyörgök, ne énekelj! – kérte Hawthorne. – Nem ígérhetek semmit, fiam – bökött rá a mutatóujjával Cat. – Úgyhogy jobb, ha éjfélre visszaértek, halljátok?”