Sziasztok! Ha még nem ismernétek minket, most bemutatkozunk: Nyááúú! :) Na jó, komolyra fordítva a szót, mi vagyunk: Priusz és Gordiusz! Priusz a piros nadrágos, én pedig a sárga csíkos gatyámban vagyok a képen látható. Ezt az oldalt én írom, Gordiusz, mert Priusz kicsit hadilábon áll a technikával. Így amikor ő szeretne írni valamit, akkor megkér engem, hogy gépeljem be. Azt mondja, hogy neki minden betű olyan egyforma a billentyűzeten.  A különbségek dacára mi ikrek vagyunk. Meg persze macskák is. Mindent együtt csinálunk ... még azt is, amikor valahogy a jövőben kötünk ki, méghozzá egészen pontosan: 2050-ben. Hát, a kalandjaink, azt hiszem, tényleg nem mindennapiak. Képzeld, már egy könyvet is írtak rólunk... Priusz mellett az élet minden, csak nem unalmas. Biztos te is ismersz olyanokat, akikkel folyton történik valami. Hát, Priusz is pont ilyen. Mindig belekeveredik valamibe - és mivel mi mindent együtt csinálunk, ez azt jelenti, hogy ilyenkor én is alaposan bele vagyok keveredve :) A sok izgalmas kalandunkról született egy könyv, az a címe, hogy JÖVŐMENŐK. Itt látod a borítóját, velünk és Robóval.   Kárpáti Judit A Harry Potter-sorozattal csak egy baj van: ha egyszer belekezdesz, esélyed sincs, hogy a hét kötet közé bármilyen más könyvet beiktass. A kisfiam még nem tudott olvasni, amikor elkezdtük az első részt, azóta ugyan megtanult, de a Harry Pottert még minden lefekvéskor én olvasom fel neki. Nemigen volt olyan olvasmány, ami beférkőzhetett volna a varázslóiskolában töltött közös estéinkbe. Ez a kunszt eddig egyetlen könyvnek sikerült csak: a Jövőmenőknek. Macsekok és robotok Szerintem más könyvnek nem is lett volna esélye Harry Potter ellen. Mivel engem valóban nagyon érdekelnek a jövő technikai vívmányai, kíváncsi voltam, hogyan tálalják a jövőt azoknak a gyerekeknek, akik majd élni fognak benne. Az én gyerekkoromban ezt nem annyira sikerült élethűen kivitelezni: emlékszem, hogy Pirx kapitány kalandjaiba nehezen tudtam belefeledkezni, annyira kiábrándítónak tűnt, hiszen a díszletek háztartási eszközök voltak, citromprés űrhajó, kávéfőző űrbázis és társaik… Egy mesekönyvtől persze egyáltalán nem várom, hogy élethűen mutassa be a jövő trendjeit, de azzal tisztában voltam, hogy a sokat látott mai nyolcévesek nem vesznek be akármit. A könyv és a kisfiam első találkozása szerencsére pozitív volt; nagyon tetszettek neki a címlap macskái, úgyhogy kezében egy pókemberrel elvonult a kanapéra lapozgatni. Hiába olvasunk már régóta olyan könyveket, melyekben nincsenek rajzok, még mindig nagyon szereti, ha mégis ilyen akad a kezünkbe. A két nadrágos macsek annyira kifejező és jó fej ebben a könyvben, hogy minden környezetben nagyon viccesek, és a robotok, kütyük, járgányok mellett is szuper jól megférnek. Nem csak mese, lexikon is Egyébként is gusztusosan illusztrált az egész könyv, szépek a színek, és a téma ellenére nem akar hipermodern és realisztikus lenni. Mert mégiscsak egy meséskönyvről van szó, amelyben a főszereplők, Priusz és Gordiusz egy véletlen folytán bekerülnek egy időgépbe, hogy aztán hirtelen 2050-ben találják magukat. Az egyes fejezeteken keresztül a két macska és a jövőben élő kislány barátnőjük, Via közös kalandjai mind a különböző technológiák és jelenségek köré szerveződnek. Két-három fejezetenként vizuálisan is jól elkülönülő blokkokban magyarázatokat talál az olvasó: hogyan rendel magától a hűtő, mi a napenergia, mit tud az önvezető autó. A másodikos kisfiam éppen abban a korban van, amikor az őrületes tudásvágyát már nem csak a szüleitől való kérdezgetéssel szeretné kielégíteni. Sokkal jobban szereti, ha kiböngészheti valahonnan a választ, legyen az a net, egy nagy térkép vagy egy mesekönyv. Úgyhogy neki pont ez tetszett a legjobban: tulajdonképpen a mese fonalát nem is követte végig először, hanem rögtön kikereste a kéken szedett, informatív részeket.