A sorozat negyedik kötetében ismét rengeteg változás éri Mimit. Kicsi Mimi ugyanis már nem is olyan kicsi. Kiesik az első foga, ami a nagylányság jele, ugyanakkor nem is olyan könnyű mindig nagylányként viselkedni. A kis nyuszi kalandjait elbeszélő sorozat sikere új mérföldkőhöz  ért, ugyanis az első kötetet ezentúl az észt gyerekek is kezükbe vehetik. A sorozat szerzőjével, Tamás Zsuzsával többek között arról beszélgettünk, milyen érzés volt meglátni az észt kiadást, hányféle élethelyzetben láthatjuk még Mimit, és azt is elárulta, hogy kik lektorálják elsőként a Kicsi Mimi kéziratokat… Mióta foglalkozol írással? Mikor kezdtél el meséket írni? Az első publikációm, egy vers, 2006 tavaszán látott napvilágot: én úgy tartom számon, hogy azzal indult a pályám. Az első verses mesémet 2007-ben írtam: ez a Holdfénylány és Szomorúmadár volt, és magam is nagyon szomorú voltam akkor. Ezt szerencsére egyre vidámabb verses mesék követték, és végül ezeket felhasználva írtam meg 2009-ben a Macskakirálylányt. Mi inspirálta a Kicsi Mimi-sorozat létrejöttét? Egy felolvasásodon említetted, hogy a sorozatban szereplő két kis nyuszi valójában a két kislányod. A 2014-es év nagy változásokat hozott az egész családunk életébe, de bizonyos szempontból talán az akkor 3 éves Zsófi lányomat viseleték meg a legjobban ezek a változások. Gondold el: szeptemberben elkezdte az óvodát, októberben új lakásba költöztünk, novemberben megszületett a kishúga, és mindezzel párhuzamosan kezdetét vette egy egészségügyi kálvária is, amely nemcsak a szokásos két nap ovi-egy hét betegség ritmusban merült ki, hanem majd egy évig elhúzódott, és nagyon meggyötörte szegénykémet. Eredetileg ezt a négy témát szerettem volna megírni (Kicsi Mimi és a nagy változások munkacímen kezdtem a munkát), de gondoltam, elosztom a négy témát egy évre: aki szemfüles, már észrevehette, hogy minden Mimi történetnek egy-egy évszak ad hátteret. Nemrég észt nyelven is napvilágot látott első Mimi köteted, a Kicsi Mimi és a Kökény ovi. Hogyan került a Mimi kötet az észtekhez? Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy ki fogják adni? Az észtek még Bolognában találkoztak a Mimi-kötetekkel: amikor jött a hír, hogy megjelentetnék, örültem, persze, de azt hiszem, nem hittem el igazán, míg nem kaptam egy fényképet egyenesen Észtországból, a Koolibri kiadóból, és meg nem láttam rajta az első kötet ismerős borítóját egy számomra érthetetlen címmel: Väikese Mimi suured sammud. Akkor viszont repestem az örömtől. Hány részesre tervezed a Kicsi Mimi-sorozatot? Milyen kalandok várnak még Mimire és családjára? Amikor elkezdtem írni a sorozatot, két dolgot fogadtam meg magamnak. Egyrészt hogy addig írom, amíg valódi mondanivalóm van vele, amíg – mint az első részekkel – segíteni tudok a „nagy változásokat” megélő kisgyerekeknek. Másrészt hogy nem fogom kiárusítani Zsófi érzelmeit, tehát az is véget vethet a sorozatnak, ha őt kellemetlenül érinti, hogy viszontlátja a legfontosabb történeteinket könyv formában. De mivel rettentően ügyelek, hogy sose legyek indiszkrét, elmondhatom, hogy Zsófi – és most már Sári is – imádja a sorozatot, és kifejezetten boldoggá teszi őket, hogy ilyen rendhagyó „napló” rögzíti életünk folyását. Kicsi Mimi azok közé a mesehősök közé tartozik, akikkel múlik az idő, ezzel is számolni kell. Már beszélgettünk erről itthon: valószínű, hogy (mint Kormos István Vackorjának) Mimi óvodából iskolába lépéséről még lehet mesélni. Vannak előolvasóid, házi lektoraid? Úgy értem, megmutatod a gyerekeidnek vagy másnak a meséket, mielőtt leadod a kéziratot a kiadó részére? Az első könyv még inkább meglepetés volt Zsófi számára, de ahogy cseperedik, egyre inkább bevonom a munkafolyamatba. Az új kötetet már úgy vártuk hármasban, Sárival, hogy ők kérték: olvassam fel újra és újra. Sári nehezen értette meg, kezdetben miért is nem volt kép a szöveghez, de amikor megérkezett Horváth Ilditől a pdf, minden este a gép előtt ültünk, és Mimit „vetítettünk”. Együtt választottátok ki Horváth Ildit a Kicsi Mimi-sorozat illusztrátorának, vagy kiadói döntés volt? A korábbi mesekönyveim esetében a kiadóval teljes egyetértésben választottunk illusztrátort. A Kicsi Mimi esetében nem volt ötletem, és a kiadó is igen óvatos volt. Mire rátaláltunk Horváth Ildire, már több remek illusztrátortól kértek próbamunkát. Ildi Mimije mindannyiunkat levett a lábunkról.