A Hany tündére A Fertő forrása Kincsek a Fertő fenekén A Duna meséje A kunszigeti tündérvár Hogyan keletkezett Halászi? Brennbergbánya keletkezése Kővé vált kenyerek A feketevárosi török Megszólal a vaskakas A rajkai törökmocsár A lébényi templom legendája A lébényi templom és a törökök A kipli születése A hédervári kont-fa A Tündértó titka A világ szép asszonya A szívtelen gazdag A furfangos királykisasszony és az észér molnárlegény Mihók A tülökvár A höveji elöljáróság A tudós pásztor bosszúja Nem boszorkányság Táltosok viaskodása A kovácsok kovácsa Szent Péter szüreten A keresztespók Mátyás király és a szép molnárlány Mátyás király szőlőt kapáltat Mátyás király a szegény ember temetésén Mátyás király és a fát ültető öregember Rákóczi és az aradi halász Sándor gróf meg a német fináncok Lófi János az alvilágban Zsuzsika és a tündérlánykák A mostohalány és az édeslány Mese a kislányról, aki nem akart boszorkány lenni A somorjaiak és az ördög Palkó és a varázserejű tölgyfa A halászlegény és a szellem A hajóvontatók meg a vadlúd A meglőtt boszorkányok Gézengúz és a törpe A molnárlány és a tizenkét betyár Savanyú Jóska meg a szegény asszony Rózsa Sándor Csicsón A bolond gyerek A kutya meg a nyúl A félig nyúzott bakkecske A pacsírta meséje A foggal született lány A fonó lány és Buttó unokája Az éneklő fa, a beszélő madár és az arany szökőkút A szükség A szegény ember meg a kígyó A dicsekvő ember Az okos asszony és a kocsmás férje Igen piciny-kicsiny A vadász és az ördög Ludvérc A patkányküldő huszár A süket, a vak meg a kopasz A mesterlegény és a három tojás A cigány meg a katona Falucsúfolók Hazudós mese Kígyódar vitéz A békává varázsolt királykisasszony Füllentő mese Két csalimese A három pösze lány Az erős szolgalegény Az öreg kovács és a mennyország Nagyotmondó huszárok Maradifalu és az okos diák   blackoriole.blogspot.com A nyáron egy egészen kivételes hangulatú népmesés kötet akadt a kezembe. A Tündértó titka kisalföldi népmeséket tartalmaz, amik telis-teli vannak boszorkányos, tündéres történetekkel. Dr. Timaffy László egy korábbi munkáját már olvastam, a Táltosok, tudósok, boszorkányok című könyv sem volt mindennapi darab, ez is nagyon jóra sikeredett. Egyik kedvenc történetem belőle (Zsuzsika és a tündérlánykák) a következő: Zsuzsika szegény édesanyjával éldegél a Duna parton, libákat legeltet egymagában. Egy nap egy közeli tisztásról nevetgélést hall, tündérlányok játszanak ott. Maguk közé hívják a kislányt, egy szép karikát is adnak neki, Zsuzsika pedig önfeledten karikázik a tündérlányokkal, megfeledkezve a libáiról. Amikor eszébe jut a rá bízott feladat, a libák már régen szétszaladtak és keservesen sírni kezd. A tündérek megvigasztalják, egy bűvös sípot kap tőlük, amivel a libáit visszahívhatja. Kap még egy csomó nyírfalevelet, amit haza kell vinnie az édesanyjának. A nagy kupac falevél utólag színaranynak bizonyul, a szomszéd viszont hiába próbál lopni belőle, mert az ő kezében tüzes lesz mint a parázs.  A szegény asszony és a kislánya viszont halálukig boldogan élnek a tündér adta aranyakból. Mitől különleges ez a mese? A mesetípusa a magyar népmesék között nem gyakori, nem jön szembe unásig minden második népmesés kötetben. Ennek az az oka, hogy speciálisan arra a tájegységre jellemző darab. Sok, hasonló mesét ismerünk a határ túloldaláról, ez a fajta tündéralak a szláv mesékben fordul elő gyakrabban, onnan érkezhetett hozzánk. Zsuzsika meséjének párját szlovén népmesék között leltem meg, ott a főszereplő Betty együtt táncol az erdei lánnyal és hasonlóan Zsuzsikához, egy csomó falevelet kap.  A hasznavehetetlennek látszó falevél később értékesnek bizonyul. Ez tipikus tündérajándék, jellemző a játékosságukra, akár gonosz tréfacsináló kedvükre, hogy értékesnek látszó ajándék értéktelen, az értéktelen pedig értékessé lesz. A tündérekkel való játék, tánc tulajdonképpen veszélyes, néha mégis megéri megszegni a tabut, hiszen ebben és más mesében is utóbb mégis jóságosnak bizonyulnak   moly.hu A Tündértó titka kisalföldi gyűjtés és az összes mesefajtára találhatunk benne példákat. Ennek úgy megörültem, hogy fel is sorolom ezeket a mesetípusokat, hátha valaki nem ismeri mindet: tündérmese, állatmese, legendamese, novellamese, hazugságmese, formulamese, az ostoba ördög meséi, falucsúfolók és tréfák. Egy ilyen komplex válogatás mögé sokkal könnyebb a faluközösséget odaképzelni, ahol egykor élő szóban meséltek, talán a mesebíró jelenlétében, aki valaha arra ügyelt, hogy ugyanaz a mese kétszer ne hangozzon el bizonyos időn belül, de mégis minden fontos történet eljusson az emberekhez. Az is a könyvet dicséri, hogy a lejegyzett történetekben felbukkan néhány, a lábjegyzetekben részletezett tájszó, kifejezés. Mesélés közben jó volt meg-megállni és elmagyarázni, melyek is voltak a legényes napok, mi az a látófa stb.. (A gyerekeim körében a legnagyobb sikert a böstörög* és a gaborgyálkodik** igék aratták, ha rajtuk múlik, biztosan beemeltetnek a köznyelvbe.) Két mesét különösen érdekesnek találtam témájuknál fogva: az egyik a Táltosok viaskodása, amiben bizony a fekete táltos kerekedik felül bika képében; illetve a Mese a kislányról, aki nem akart boszorkány lenni. Utóbbiban a gyermek főszereplő képes szembe menni az anyjával és ezáltal megtörni egy generációs átkot.