Mindezt látva a Gyermekfelügyelőségi Hivataltól érkező savanyú Miss Eliott úgy gondolja, hogy Charles nem alkalmas arra, hogy Sophie gyámja legyen, és hivatalos levélben értesítik, hogy a kislányt árvaházba kell küldenie. Charles és Sophie Párizsba szöknek a törvény elől, mert a kislány meggyőződése, hogy eltűnt édesanyját ott fogja megtalálni. Párizsban Sophie új barátra talál: Matteo beavatja őt a tetőjárás rejtelmeibe, és egy egészen új világ tárul fel a lány előtt. De vajon sikerül-e megtalálniuk Sophie édesanyját, mielőtt lelepleződnek és vissza kell menniük Londonba? "Az ég, a zene és a különleges dolgok szeretetének csodája minden akadályt legyőz ebben a szívmelengető, varázslatos történetben." Publishers Weekly Nemrég elindítottuk Díjnyertes könyvek-sorozatunkat, mégpedig egy különleges könyvvel. A brit Katherine Rundell Sophie és a tetőjárók című könyve elnyerte a rangos Watergate díjat és a Blue Peter Book Awards díjat is, amelyben gyerekek szavazzák meg a legjobb könyveket. (Manó Könyvek) mindennapkonyv.hu Felelős szülőként a gyermekeink kezébe szeretnénk olyan kötetet adni, amely őket is érdekli, és mi is megnyugodhatunk, hogy jól megírt regényekkel mégiscsak irodalmat csepegtetünk nekik. A Manó Könyvek és kamaszokat megcélzó Menő Könyvek ebben nyújt segítséget. A kiskamaszokra és a nagyobbakra is gondoltak, ezért hamarosan magyarul olvasható lesz a díjesővel jutalmazott Sophie és a tetőjárók, valamint a Szavak kékben. A Sophie és a tetőjárók Katherine Rundell díjnyertes regénye. A főszereplője Sophie, aki szeret fára mászni, hosszú regényeket olvasni és a tetőn ülve csellózni. Egyéves volt, amikor a hajó, amelyen édesanyjával utazott, léket kapott, és elsüllyedt. Akkor vette magához a hajó egy másik utasa, Charles Maxim, a kissé hóbortos, ám nagylelkű tudós, aki a gyerekneveléshez ugyan nem sokat konyít, ám úgy gondolja, hogy ha szereti a kislányt, az tökéletesen elég lesz. Egészen más véleményen van azonban a Gyermekfelügyelőségi Hivataltól érkező Miss Elliott, aki folyton Charles alkalmatlanságáról prédikál a málló vakolatú szobákat, a pókhálós és üres kamrát, a kislány gubancos haját és a ráadott fiúinget látva. Pedig Sophie teljesen elégedett Charles különleges nevelési módszerével: esténként Shakespeare drámákat olvasnak esti mese gyanánt, a vacsorát is többnyire könyveken tálalva fogyasztják el és a tapétára írnak egymásnak üzeneteket. Amikor Sophie tizenkét éves lesz, a Hivatal levélben értesíti Charlest: elérkezett az idő, hogy a lány árvaházba menjen. Erről azonban szó sem lehet – a törvény elől Párizsba szöknek, hogy ott keressék meg Sophie édesanyját. A kislány ugyanis biztos benne, hogy ő sem veszett oda a hajószerencsétlenségben, és valahol vár rá. Párizs azonban rengeteg meglepetést tartogat Sophie számára, amit Matteo, az újdonsült barát mutat meg neki – a tetők magasából. A klasszikus lányregények hangulatát idéző Sophie és a tetőjárók című könyvvel Katherine Rundell elnyerte a Waterstone Children’s Book Prize és a Blue Peter Book Award legjobb történetért járó díját. Minden tíz év körülinek, de nekünk, felnőtteknek is kiváló olvasmány.   librarius Különleges gyerekek küzdenek Párizs fölött Katherine Rundell regényében kedvét lelheti mindenki, aki már tud olvasni. A Sophie és a tetőjárók csak a tériszonyosoknak okozhat gondot. Azok, akik – ma, már szülőként – emlékeznek az érzésre, hogy milyen volt gyerekként falni a könyveket, imádni fogják Katherine Rundell ifjúsági regényét. A Sophie és a tetőjárók által megismerhetik a mai gyerekek is azt az élményt, amikor nem lehet letenni a könyvet. „csak még egy fejezetet, csak még egy oldalt!”. Ráadásul, szemben az évtizedekkel ezelőtti kalandregényekkel, itt annyira feszes a történet, hogy az olvasónak eszébe sem jut átugrani egy-egy bekezdést… Bár a regény csak most jelent meg magyarul – lévén szó egy 1987-ben született írónő könyvéről – érdemes megjegyeznünk, hogy angolul először 2013-ban került ki a nyomdából. Az angliai Kentben született Katherine Rundell – mert édesapja diplomata volt – gyermekkora jelentős részét Zimbabwe fővárosában töltötte. Tizennégy éves volt, amikor szüleivel Brüsszelbe költözött, a változás igazi kulturális sokként érte. Egyetemi tanulmányait Oxfordban folytatta, s itt – egy két világháború közötti könyvben – találkozott először a tetőjárók történetével (Cambridge-i egyetemisták voltak, akik a tetőkön kerestek éjjelente kalandot). Katherine Rundell doktorátusát John Donne költészetéről írta. Mindez – mármint az írónő kivonatos életrajza – csak annyiban fontos, hogy kitűnik belőle, szerzőnk élete és tapasztalatai egyáltalán nem mondhatók hétköznapinak. Másrészt pedig rávilágít arra, hogy a tetőjárók története alapjaiban nem „légből kapott”. Nem véletlen, hogy az angol irodalmi díjak után a javarészt Párizsban játszódó regény francia fordítása is díjakat nyert. Sophie, a regény főhőse egy hajókatasztrófa eredményeként kerül Charles-hoz, az angol szobatudóshoz. Aki legjobb tudása szerint – a gyermekvédelmi hatóságok folyamatos rosszallása mellett – igyekszik nevelni kislányt. A regény első negyede Charles és Sophie közös életét mutatja be, végtelen humorral töltve meg a hétköznapokat, s a hivatallal való örök harcot. Miközben az olvasó jókat mulat Charles esetlenségén és bénázásain, végig érzi – meg persze a borítóról is tudhatja –, hogy a Gyermekfelügyelőségi Hivatal egy idő után „illőbb nevelést” szán Sophie-nak. Egy árvaházban. A világ dolgaiban járatlan, kétségbeesett duónak nem marad más választása, mint Párizsba szökve kinyomozni, hátha Sophie anyja mégsem halt meg a hajó elsüllyedésekor. Hiszen a könyv visszatérő kulcsmondata: „Soha, de soha ne hagyjunk figyelmen kívül egyetlen lehetőséget sem.” Párizsban a kevéssé segítőkész hatósággal próbálnak zöldágra vergődni, de mert kiderül, hogy „szökevények”, még a korábbinál is nagyobb kutyaszorítóba kerülnek. Sophie arra kényszerül, hogy a szállodai padlásszobában rejtőzzön, míg Charles nyomoz. Sophie előtt, amikor sikerül kinyitnia a padlásablakot, egy egészen új világ tárul fel: a párizsi tetők világa, ahol árva, elhagyott gyerekek élik a kalandos hétköznapjaikat, naponta megküzdve a túlélésért, az élelemért, és harcolva akár egymás ellen is. A tetőjárók élete egyszerre titokzatos, kalandos, félelmetes és vonzó… ráadásul, amikor lenn az utcákon elfogynak a lehetőségek, Sophie itt talál segítséget. „Sophie tusakodva kereste a szavakat. Időnyerés céljából behörpölte a maradék forró csokoládét, és az ujjával kikotorta a bögre oldalára tapadt ragacsos kakaót. – Azon gondolkodom, hogy ha él, és biztos vagyok benne, hogy él, akkor miért nem keresett meg? – De hát egészen biztosan azt mondták neki, hogy meghaltál, Sophie. Ha mi nem tudtuk megszerezni a túlélők listáját, akkor ő sem. Kórházba sem kerültél. Egész Franciaországban nincs egy lélek, aki tudott volna rólad. – Tudom, tudom, persze. De… nekem is azt mondták, hogy nem él, és én meg nem hittem el. Akkor ő miért hitte el? Miért nem keresett? – Drága, kedves Sophie! Azért, mert felnőtt. Sophie a haja mögé rejtőzött. Arca megfeszült, átforrósodott és áradt belőle a düh. – Az nem elég indok! – De az, kedvesem. A felnőttek megtanulják, hogy semmiben se higgyenek, hacsak nem valami unalmas vagy csúnya dologban. – Ez rettentő ostobaság! – berzenkedett Sophie. – Inkább szomorú, gyermekem, de nem ostobaság. Rendkívüli dolgokban hinni nagyon nehéz. És benned megvan ez a tehetség, Sophie. Soha ne veszítsd el!” Katherine Rundell nagy érzékenységgel ábrázolja a tetőkön és fákon élő gyerekek életét, s bár a regény ebben a részben már kevésbé humoros, de a történet maga annyira izgalmas, hogy erről meg is feledkezik az olvasó. Ráadásul a fordító, Abrudán Katalin olyan briliáns szöveget hozott létre magyar nyelven, ami – túl a cselekmény izgalmain is – lenyűgözheti az olvasót. Nincs semmi csodálkozni való azon, hogy a Sophie és a tetőjárók díjak sokaságát söpörte be külföldön. A magyar olvasók – nem csak a gyerekek – is szeretni fogják.