David Walliams munkásságát jogosan hasonlítják Roald Dahléhoz, ugyanis mindketten határtalan fantáziával megalkotott történeteket írnak, különc, eltúlzott, ám mégis szerethető szereplőkkel és rengeteg humorral. A regényeikben általában fontos dolgokról is szó esik, amely szinte észrevétlenül húzódik meg a sorok mögött. Walliams általam legkedveltebb könyvei közé a Gengszter nagyi és Az éjféli banda tartozik, ugyanis ezekben találtam meg mindazt, amit szeretni lehet egy gyermekregényben: pergő cselekmény, humor és fontos mondanivaló.
Hasonlóan a szerző korábbi regényeihez, itt is szélsőséges karaktereket kapunk, akik még annál is inkább szélsőségesebb helyzetekbe keverednek, ugyanakkor történetük teljesen hétköznapi. Hány családban fordul elő, hogy a családfő egy baleset miatt elveszíti munkáját, így már nem tudja eltartani a családot? Hány gyermeket hagyott magára az anyukája? Hány olyan család van, akik végső megoldásként gondoltak kölcsönre (akár banki, akár uzsorás), amit aztán nem tudtak megadni, így gyakorlatilag teljes szegénységben élnek?
Persze, ezekkel a problémákkal a gyermekek még nem feltétlenül szembesülnek, talán csak akkor, ha őket vagy közvetlen környezetüket érinti az eset. De hasonlóan a regénybeli Márkhoz, ők sem látják tisztán a helyzetet, kérdések halmozódnak fel bennük. Ugyanakkor – kissé ellentmondva önmagamnak –, pont ők azok, akik a legélesebb látják a megoldást: a bűnözőknek dolgozni rossz dolog, én inkább választják a szegénységet, semmint hogy ilyen módon tegyenek szert pénzre.
Tulajdonképpen ez az, ami benne van ebben a történetben: a pénz nem minden, és sokkal fontosabb, ha ott vagyunk egymásnak támaszul, ha egészségesek vagyunk. Márknak sem kellenek drága játékok, nem kell nagy lakás, sőt, még az időközben felbukkanó anyukáját sem szeretné visszakapni, ha ennek az az ára, hogy apukájának a maffia szolgálatába kelljen állnia.
Továbbá egy másik történetszál is fontos részét képezi a cselekménynek, ez pedig Márk nagynénje, és a helyi lelkésznő, Judit tiszteletes között kialakuló szerelmi viszony.
Igen, jól olvasható, végre ezt is megéltük: Magyarországon jelent meg olyan gyerekeknek szóló regény, amelyben egy leszbikus kapcsolat is helyet kap, és teszi mindezt roppant ízlésés, abszolút nem tolakodó módon. (Vagyis senkit nem akar meggyőzni arról, hogy ez mennyire jó, egész egyszerűen természetesnek veszi a kialakult helyzetet.) Emellett megkapjuk a szokásos, walliamsi elborult humort, többek között a két „gorilla”, Ujj és Hüvelyk, a magát költőnek képzelő Dedinka néni, valamint az állandó visszatértő, Rádzs személyében.
Walliams mára azzá a szerzővé vált, akinek gyakorlatilag bármilyen írása jelenik is meg, az biztos, hogy egy-két hónapon belül elolvasom (sőt, azon ritka írók közé tartozik, akinek minden egyes, magyarul kiadott művét olvastam). Már csak azt nem tudom, egy esetleges magyarországi dedikáláson mennyire lógnék ki a sorból a gyerekek között.