Ezzel nemcsak egy jóságos anyát és egy gonosz mostohát lehet különválasztani, hanem dühös is lehet a mostohára anélkül, hogy utána a bőntudat veszélyeztethetné az anyjához főzıdı jó viszonyát. Ezt a szituációt ismerhetjük még fel többek között a Hófehérkében és a Hamupipıkében is. Grimm, Jacob és Wilhelm: Hamupipıke Időnként minden gyermek féltékeny a testvérére, néha olyankor is, amikor nincs semmi oka rá. Nagyon ritkán fordul elı, hogy a szülők feláldozzák valamelyik gyermekük érdekeit, a többi kedvéért, mint azt teszi a gonosz mostoha a Hamupipıkében. Ugyan a Hamupipıke megpróbáltatásai egy felnőıtt számára túlzásnak tűnnek, a gyermek, akit a féltékenység érzései magával sodornak úgy érzi, hogy vele is olyan gonoszak, ıt is elnyomják, semmibe veszik, mint Hamupipıkét. Úgy érzi ıt nem sokra tartják a szülei, a testvéreit sokkal különbek látják nála, ıket sokkal jobban szeretetik. A gyermek számára, akit a féltékenység kínoz jelenlegi elkeseredett állapotában, nem jelent vigasztalást, ha azt mondjuk neki, majd ha felnő, ő is ugyanolyan ügyes lesz, mint a testvérei. Mivel a gyermek ebben nem talál megnyugtatást, a mese világán keresztül, fantáziaképekben kerekedik felül testvérein. A mese a valóra váló kívánságokról, a megalázott ember felemelkedésérıl szól. A Hamupipıke megtanít bennünket arra is, hogy amikor életünk kátyúba jutott, rendet kell tennünk magunk körül, szét kell választanunk az ocsút a hasznos magvaktól. A jó és a rossz megkülönböztetése reménytelen vállalkozás lenne segítıtársak nélkül. Aki nagyon szeretne valamit elérni, össze kell győjtenie saját erıtartalékait, s néha akkor is segítıtársakra talál, amikor nem is gondolta volna. (Balassáné Veres Margit)     Holle anyó>