– Még hogy turiban?! Ez a bolt nem turkáló, ifjú hölgy! – jelent meg, szinte a semmiből az eladó. Bár, az igazat megvallva, a búgó hangú, gyönyörű fiatalasszony inkább látszott színésznőnek, mint bolti alkalmazottnak. Hanga ilyen elegáns hölgyet eddig csak a filmekben látott – Várkony pedig még ott sem, hiszen ő, Hangával ellentétben nem rajongott az angol nemesi családok életét bemutató sorozatokért. A nő derékig érő, gesztenyebarna haját gyöngyházfényű csat tartotta össze, a ruhája egyszerű volt, de messziről látszott rajta, hogy nem hétköznapi darab. Mégis volt benne valami félelmetes, valami fenyegető. – Itt nem mások levetett holmiját áruljuk, hanem különleges ruhadarabokat – folytatta kedvesebben. – Amit a kezében tart, nos, azt Emma Watson viselte a Harry Potter első részének londoni bemutatóján. Ehhez képest igen jutányos az ára: csupán harminckét-ezer forintért adom. Hanga egyetlen határozott mozdulattal visszaakasztotta a ruhát a fogasra. Tudta jól, hogy ez az összeg még akkor is túl sok kétszemélyes kis családjuk költségvetésének, ha anyukája, mint üzemvezető mérnök, nem keres éppen rosszul. – Köszönöm, ez túl sok nekünk – mondta kedvesen a boltos-kisasszonynak. – Én vennék néhányat ezekből a karkötőkből – vette át a szót Várkony, és beletúrt farmernadrágja feneketlen zsebébe. – Ezerkétszáz forint van nálam… Abból hány darab jön ki? A szép hölgy leheletnyit biggyesztett tökéletes vonalú ajkán. – Ha jól számolom, pontosan egy negyed – felelte alig hallható lenézéssel a hangjában. – Micsoda? Majdnem ötezer forint egy ilyen vacakért? – kiáltott szinte egyszerre Hanga és Várkony. – Mielőtt vacaknak nevezi, fiatalúr, az árumat, gondolja át: ezeket a karkötőket viselte a Unicorns of Love csapat a tavalyi világbajnoki selejtezőn. Amit a kezében tart, az például éppen Vizicsacsi csuklóján volt azon az estén… Dedikált, egyedi példány. Várkony hatalmasat nyelt. Egy pillanatra elképzelte, milyen csodálattal nézne rá Dér, Radnai és Soós, ha másnap ezzel állítana be a suliba. A boltoskisasszony észrevette a fiú bizonytalanságát. – A kis barátnőjétől kérhetne esetleg kölcsön – mondta sokkal kedvesebb hangon. – Szó sem lehet róla – rázta meg a fejét Várkony, mintha álomból ébredne. – A kölcsönt vissza kellene adni, és a mamám… nos, a mamám valószínűleg agyoncsapna. Tudja, őt nem nagyon hatná meg ez a dolog. – Egyébként is, már indulnunk kellene haza – tette hozzá határozottan Hanga. – Ugyan, nézzetek inkább körül – mondta a hölgy, és felkapcsolta a villanyt. Hangjában és megjelenésében már nyoma sem volt az előbbi fenyegetésnek. – Ha pedig megéheztek vagy megszomjaztok nézetődés közben, ott, az olvasósarokban találtok frissen facsart narancslét, málnaszörpöt és süteményt. Ha segítségre van szükségetek, az irodában leszek! És bájos mosollyal visszavonult a bolt mélyére. Várkony egyre jobban elmerült a polcokon található kincsekben. – Tudom, hogy esélyem sincs semmit vásárolni – mondta Hangának. – De legalább kezemben tarthatom ezeket a tárgyakat! Nézd csak! Ez itt… nem hiszem el! Ez Kovács Antal öve! – mutatott fel valamit, ami Hanga számára csupán egy fekete vászondarabnak tűnt. – Tudod, az olimpiai bajnok dzsúdósunk! – Ja, fantasztikus! És valószínűleg félmillió forint! – húzta a száját a lány. – Ez pedig egy Special Golden Edition a tavalyi Fifa 15 Játékból! Ez meg itt Götze világbajnoki meze. Atyaég, ha ezt Ádám Dávid csak megérinthetné, elájulna a megtiszteltetéstől. A fiú csak mondta, mondta a magáét, Hanga viszont próbálta egyáltalán nem mutatni, hogy néhány tárgy bizony neki is megdobogtatta a szívét. Inkább behúzódott az olvasósarokba. Itt viszont szinte kiszúrta a szemét Sir Arthur Conan Dolyle első Sherlock Holmes regényének eredeti, 1887-es kiadása. Nem tudta eldönteni, hogy rajongjon a furcsa boltocskáért, vagy éppen gyanakodni kezdjen miatta. El nem tudta képzelni, miért nyit egy ilyen unalmas, poros helyen valaki egy efféle üzletet. Hiszen a kövesparti emberek, ha nem is szegények, nem nevezhetőek igazán módosnak sem. Ki fog Kövesparton LoL-os karperecet venni ötezerért? Senki. TOBÁBB