A legújabb rész főszereplője Tóbiás, aki éhes, de fogalma sincs, hogy mit szeretne enni. Nagy tanácstalanságában sorra veszi a kamrában fellelhető összes opciót, de valahogy egyik sem tűnik megfelelőnek. Az óriás tábla csokitól legutóbb is megfájdult a hasa, a keksz után éhes maradt, a müzli pedig elfogyott reggelire. Az is kiderül, hogy ha az ember igazán nagyon éhes, a torta sem feltétlenül a legtáplálóbb megoldás... de ha már nagyon izgultatok, elárulom, hogy ez az égető probléma nem marad megoldatlanul, hiszen a konyhában már fő a leves, és a könyv utolsó oldalán már egy elégedetten falatozó nyuszit láthatunk. Tökéletes lehet ez a mese, miközben várjuk, hogy elkészüljön az ebéd vagy a vacsora, vagy ha a gyerek éppen egyáltalán nem tudja eldönteni, milyen harapnivalóra vágyik.   Az apró kezekben kényelmesen elférő könyvecskéket gyönyörű, színpompás illusztrációk díszítik, az élénk színek vonzzák a szemet és felkeltik a gyerekek figyelmét. Aprólékosan kidolgozott rajzokat találunk bennük, olyanok, akár egy-egy mini böngésző.   Oldalanként visszatérő elemeket is tartalmaznak, amiket szórakoztató minden lapozáskor újra felfedezni a képeken. Most, hogy közeleg a tél, és egyre sokasodnak majd a borongós, sötét délutánok, érdemes betárazni olyan mesékből, amik nem egyszerolvasósak, hanem sok-sok felfedeznivalót rejtenek minden oldalon.   A kemény táblás, elpusztíthatatlan kis lapozók fontossága vitathatatlan a kisgyerekek életében. Ebben az életkorban különösen lényeges, hogy ezek a kis könyvek a 2-3 éves korosztályt érintő napi eseményeket dolgozzák fel, így a gyerekek igazán megszólítva érezhetik magukat