INTERJÚ A Papírszínház-mesék közül idén elsőként A földesúr menyasszonya jelent meg, mely egy norvég népmese feldolgozása egy talpraesett fiatal lányról, akit a gazdag földesúr házasságra akar kényszeríteni. A pökhendi földesúr hiába állít csapdát a lánynak, végül ő maga válik nevetségessé. A mese illusztrátorát, Szabó Esztert kérdeztük. Képzőművészként főleg festményeidről és animációidról vagy ismert, ez az első illusztrációs munkád? Igen, én alapvetően képzőművész vagyok (www.eszterszabo.hu). 2018-ban terveztem egy könyvborítót, de ott egy már korábban létező munkámat használtam fel. (Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója; 2. kiadás) Ismerted már korábban ezt a történetet, netán voltak is vele terveid vagy most találkoztál vele először, felkérésnek eleget téve? Igen, ismertem. Legutóbbi kiállításomat hosszas kutatás előzte meg, melynek része volt olyan mesék keresése, amelyek valamilyen módon reflektálnak a nők helyzetére. A kiállított munkáim arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehet egy nőt ábrázoló portrét megfosztani a "nőiesség" fogalmához mélyen rögzült ideáktól. A női tapasztalatot, az ismerősség és a ráismerés érzetét kerestem. Visszatérve A földesúr menyasszonyára, ez a mese azért is alkalmas arra, hogy papírszínház formájában jelenjen meg, mert a hatalmi viszonyok, a szegénység és kényszerházasság összetett és nyomasztó témáit humorral dolgozza fel. Milyen technikával dolgoztál? Akvarellel és gouache-sal dolgoztam latexre, majd a végleges képeket digitálisan szerkesztettem. Volt, ami kihívást jelentett a Papírszínház-mese illusztrálása során? Tartalmi és technikai kihívások is voltak. Érdekelt, hogyan lehet vizuálisan megjeleníteni egy átlagos hús-vér lányt, akinek a karakterével ritkán találkozni a mesékben. Ebben az a kihívás, hogy a rengeteg hamis kulturális beidegződés miatt nehéz belőni, hogy a főhősünk ne legyen se túl szép és szexi, se túl csúnya és furcsa, mégis lehessen vele igazán azonosulni. Technikailag pedig kihívást jelentett, hogy a papírszínház jellegéből adódóan figyelni kellett az élénk színek használatára és a messziről is értelmezhető részletekre. Korábbi munkáimnál általában a háttérben jobban feloldódnak a színek és a formák, itt viszont jóval kontrasztosabban kell dolgozni. Melyik a kedvenc részed? Az utolsó előtti jelenet, manifesztálódik a poén: a főhős pont a ráirányuló tárgyiasítást játssza ki a földesúr ellen, aki alapból úgy tekint rá, mintha a tulajdona lenne. Szórakoztató volt megjeleníteni a jelenet abszurditását. Mik a terveid a jövőre nézve? Úgy érzem, hogy még nagyon sok lehetőség és kutatnivaló van a témában. Érdekel az összetett, esendő főhősök vizuális megteremtése, akikben a lányok is magukra ismerhetnek. Forrás: csimota.hu