Az áhítat és a humor könyve – Kóka Rozália csángó népmesegyűjteményéről
					
						 
					
						Kóka Rozália Magyar Örökség-díjas, a népművészet mestere, a közismert mesemondó, mesegyűjtő, folklorista és előadóművész (hogy most csak néhány profilját említsem) ebben az újabb, immáron sokadik Fekete Sas-könyvében sem tagadja meg eredeti hivatását, a tanítóit. 
					
						Méghozzá e szó és e tartalom szép – Gárdonyira utalva – leglámpásibb értelmében. Nem sokkal karácsony előtt megjelent, s máris komoly sikerű csángó népmesegyűjteményének bölcs, kedves és közvetlen hangú fülszövegét ugyan a gyerekekhez intézte, de a benne elmondottak bizony legalább ennyire szólnak minden olyan felnőtt olvasónak is, aki kevéssé ismerős a csángó népcsoport, a Gyimesek és az azon túli területek ünnep- és hétköznapjainak áhítattal és egészséges humorral teli világában: 
					
						
							„Kedves Gyerekek! Harminc, moldvai csángó magyaroktól gyűjtött mesét válogattam nektek ebbe a mesekönyvbe. A moldvai csángó magyarok tőlünk keletre, a Kárpátokon túl, Romániában élnek. Ők beszélik a legősibb, legrégiesebb magyar nyelvet. Hogy könnyebben megértsétek a mesék szövegét, egy kicsit megszelídítettem az idős mesemondók tájszólását. Amelyik szóról úgy gondoltam, hogy nektek nehéz volna, azt ismert, köznyelvi szóval helyettesítettem. A könyv végére egy kis szótárt is szerkesztettem, hogy az ismeretlen szavakat megfejthessétek.”
					
					
						A kötetben, a csángók mély katolicizmusához híven, jelentős számban kapnak helyet a hitéleti, a biblikus, illetve a Jézushoz, Szűz Máriához és Józsefhez köthető mesék, történetek. Közülük a legszebbek: 
					
						Még a nap is röpködött (Szűz Mária születése), 
					
						Úgy éltek, mint az angyalok (Mária jegyessége), 
					
						Minden virág kivirágzott (Szűz Mária halála, mennybemenetele), 
					
						Hogyan lett a hajnalcsillag és a vacsoracsillag?. 
					
						Nem hiányoznak a gyűjteményből a többnyire vidám, csattanós állatmesék sem, mint például  
					
						a Miért nincs farka a medvének? című téli lékhalászat-történet, 
					
						a Hazug kecske és 
					
						A farkas mint pásztor. 
					
						A kötetben külön műfajt képviselnek az egészséges humorról tanúskodó, de sohasem sértő legény- és férficsúfolók is, mint a sok népcsoport mesekincséből ismerős, valóságos vándormotívumnak számító 
					
						Az okos lány, 
					
						A lusta legény és a serény leány, 
					
						A bolondos ember. 
					
						lgetett kedvence lehetett volna az erdélyi Kovásznán született, Budapestre szakadt kiváló írónőnek, a csángó életforma egyik krónikásának, a Keleti magyarok nyomában című nagyszerű könyv szerzőjének, Ignácz Rózsának is.
					
						Szívből reméljük, hogy a kötet sok-sok példánya kerül majd a magán- és az iskolai könyvtárakba. Emellett pedig bízunk abban, hogy a könyv visszajut a szövegek forrásvidékére, a 21. század csángó felnőttjei és gyermekei közé is. Akár a Szalai László szemorvos, a Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosa és társai által alapított Hajnalfény Egyesület révén, amely immár sokadjára utazik erre a területre, ebbe a közösségbe. 
					
						Ez a kiadvány – egy-két epizód előadásával, akár Kóka Rozália meghívásával és dedikáltatási lehetőséggel – méltóképpen szerepelhetne a legközelebbi Csángó Bálon is.
					
						 
					
						Forrás: Az írás az Új Ember 2020. február 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.