A Tündér és a megelevenedett Dolgok és Lények kíséretében Tiltil és Mitil elindulnak, hogy felnyitott szemmel még egyszer bejárják azt az utat, amelynek egyszer már a végéig jutottak. Járnak halott nagyszüleiknél az Emlékek Országában, az Éjszaka Birodalmában a halállal viaskodnak. Találkoznak a bosszúra készülő Fákkal és Állatokkal. A temetőből szemük láttára eltűnnek a halottak, és minden az élet diadaláról beszél. Megismerkednek a látható és láthatatlan Boldogságokkal. A Jövő Birodalmában látják az életre készülődést. Többször is látni vélték a kék madarat, de amikor megfogták, elváltozott a színe, megdöglött, elröpült, vagy éppen megfeledkeztek róla. Az út végén búcsúzni kell a Dolgok és Lények lelkétől - visszamennek a Csöndbe. A gyerekek felébrednek, a kezükből kiröppen az otthoni kék madár. De már mindent szebbnek látnak, mint azelőtt. Miért repült el? Hová repült?   A kék madár - mint minden olyan mese, amely archeikus képeivel, üzeneteivel a lélek legmélyét képes megszólítani - valójában nem gyermekek számára írodott. Valószínűleg azért volt rám mégis olyan nagy hatással, mert akkoriban olvashattam, amikor elveszítettem dédanyámat. Gyerekként a halál megértése, a veszteség átélés és a gyászmunka talán még nehezebb, ebben segíthetett ez a könyv. A történetben szereplő gyerekek meglátogatják rég meghalt nagyszüleiket az Emlékezés Országában, akik megosztják velük az öröklét titkát: Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, Örök a szél és a lomb a fákon, Örök a magány és örök az emlék, Bennünket lágyan ringat a nemlét De ha gondolsz ránk, mi felébredünk, De ha gondolsz ránk, érinted kezünk, De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk, De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...   A kék madár valójában szép mese a boldogság örökös kereséséről, és annak felismeréséről. Maurice Maeterlinck (1862-1949) francia nyelven író, Nobel-díjas belga-flamand költő láthatatlan főszereplője az Idő. Az a nagyon kicsi idő, ami élnünk adatott, és az a beláthatatlan, ami előtte és utána van. A mese szabad átjárást enged múlt és jövő, a már és még nem élők tartományai között. Ébrenlét-álom, élet-halál, valóság-képzelet, gyerekkor-öregkor mezsgyéjén mozog. Hősei bejárnak egy utat. Előre mennek? Visszafelé? Mindenesetre látni tanulnak. Tapasztalatokat szereznek. Vagy tapasztalataik birtokában visszatekintenek? Nem kell eldönteni.