| 		
		 
 A kék madár
  2020.04.28. 00:31 
	
		
			| 
				 
					9-10 éveseknek 
				
					  Írta: Maurice Maeterlinck 
				
					Fordította: Tarlay Ede 
				
					Illusztrálta: Duschanek János 
				
					Kiadó: Móra Könyvkiadó, 1987  
				
					Oldalszám: 24 
				
					  
				 
				
					"A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív." 
				
					A Kék madár valójában színdarab két felvonásban, ami számos sikeres szinházi feldolgozást megért itthon is, legutóbb a Vígszínházban játszották, ahol az alábbi rövid összefoglaló található: 
				
					
						A favágó gyerekeit, Tiltilt és Mitilt, karácsony éjszakáján meglátogatja az Alkonyi Tündér. A boldogságot jelentő kék madarat keresi beteg unokája számára. A gyerekek segítségét kéri. Ő is segít, szemfelnyitó gyémántja hatására életre kelnek a tárgyak - kipattannak szigorú kérgükből és lelküket mutatják. A Víz ragyogó, síró lány, a Cukor édeskés, mosolygó alak, a Kenyér puffogó, önérzetes férfi. A Fák, az Állatok öntudatra ébrednek. A hallgatásra kárhoztatott Kutya és Macska szavakba foglalhatja érzéseit. 
				 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			
				
					
						A Tündér és a megelevenedett Dolgok és Lények kíséretében Tiltil és Mitil elindulnak, hogy felnyitott szemmel még egyszer bejárják azt az utat, amelynek egyszer már a végéig jutottak. Járnak halott nagyszüleiknél az Emlékek Országában, az Éjszaka Birodalmában a halállal viaskodnak. 
					
						
							
								Találkoznak a bosszúra készülő Fákkal és Állatokkal. A temetőből szemük láttára eltűnnek a halottak, és minden az élet diadaláról beszél. Megismerkednek a látható és láthatatlan Boldogságokkal. A Jövő Birodalmában látják az életre készülődést. Többször is látni vélték a kék madarat, de amikor megfogták, elváltozott a színe, megdöglött, elröpült, vagy éppen megfeledkeztek róla. 
						 
						
							
								Az út végén búcsúzni kell a Dolgok és Lények lelkétől - visszamennek a Csöndbe. A gyerekek felébrednek, a kezükből kiröppen az otthoni kék madár. De már mindent szebbnek látnak, mint azelőtt. Miért repült el? Hová repült? 
						 
					 
				 
				
					  
				
					A kék madár - mint minden olyan mese, amely archeikus képeivel, üzeneteivel a lélek legmélyét képes megszólítani - valójában nem gyermekek számára írodott. Valószínűleg azért volt rám mégis olyan nagy hatással, mert akkoriban olvashattam, amikor elveszítettem dédanyámat. Gyerekként a halál megértése, a veszteség átélés és a gyászmunka talán még nehezebb, ebben segíthetett ez a könyv. A történetben szereplő gyerekek meglátogatják rég meghalt nagyszüleiket az Emlékezés Országában, akik megosztják velük az öröklét titkát: 
				
					
						Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, 
						Örök a szél és a lomb a fákon, 
						Örök a magány és örök az emlék, 
						Bennünket lágyan ringat a nemlét 
						De ha gondolsz ránk, mi felébredünk, 
						De ha gondolsz ránk, érinted kezünk, 
						De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk, 
						De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk... 
						  
				 
				
					A kék madár valójában szép mese a boldogság örökös kereséséről, és annak felismeréséről. 
				
					  
					Maurice Maeterlinck (1862-1949) francia nyelven író, Nobel-díjas belga-flamand költő láthatatlan főszereplője az Idő. Az a nagyon kicsi idő, ami élnünk adatott, és az a beláthatatlan, ami előtte és utána van.  
				
					A mese szabad átjárást enged múlt és jövő, a már és még nem élők tartományai között. Ébrenlét-álom, élet-halál, valóság-képzelet, gyerekkor-öregkor mezsgyéjén mozog. Hősei bejárnak egy utat. Előre mennek? Visszafelé? Mindenesetre látni tanulnak. Tapasztalatokat szereznek. Vagy tapasztalataik birtokában visszatekintenek? Nem kell eldönteni. 
			 | 
		 
	
 
	  
	  
	  
	  
	  
	  
	  
	  
 |