1. fejezet: Durca Reggel, amikor felébredt, Garabonci Gréti  a Rosszkedv Birodalmában találta magát.    Morrciföldön.    Durcaváron. Úgy érezte, hogy ő Zordonka királykisasszony. Mert nemcsak hogy iskolába kellett mennie - de ma kellett ELŐSZÖR iskolába mennie.   Gréti eddig nem járt iskolába; magántanuló volt az öccsével, az ötéves Gerivel együtt. Az anyukájuk tanította őket. De mától fogva Garabonci Gréti a Platános Általános újdonsült második osztályos tanulója. Anya dugta be a fejét az ajtón. - Ébresztő! - mondta csiligelő hangon. - Morg! - mormogta Gréti. Az arcára zuttyantotta a párnáját. Ezeregy kérdés kavargott a fejében. Mi kesz, ha undok a tanár? Mi lesz, ha nem talál oda a mosdóba? Mi lesz, ha egy olyan fiú mellé ültetik, aki túrja az orrát? Gréti nagy nehezen kikászálódott az ágyból, és felöltözött. Fölvette a fekete farmerszoknyáját a cicás felsőjével. Aztán belebújt a fekete-fehér csíkos harisnyájába és a fekete tornacipőjébe. Még a kedvenc ruáitól sem lett jobb kedve. Lecaplatott a lépcsőn. Anya egy mosolygós palacsintát tett elé az asztalra. Áfonyából volt  a szeme, málnákból a szája és kolbászkákból a szemöldöke. Gréti nyelvet öltött a palacsintájára. - Még mindig mosolyog - jegyezte meg Gréti. Gréti a villájával átrendezte kicsit. - Már nem - közölte. - Anya! - kiabálta Geri. - Gréti dühös arcú palacsintát csinált! Gréti elhúzta a száját. - Mi lenne - szólalt meg Geri, miközben belemártott egy kobászkát a szirupba -, ha inkább valami rózsaszín ruhát vennél fel? A rózsazsaszín aranyosabb. - Csini kislányos - kacsintott Anya is. - Miért, mi a baj azzal, ahogy kinézek? - kérdezte Gréti. - Öö... igazából semmi - felelte Geri. - Csak egy kicsit olyan, mintha halloweenre öltöztél volna be. Mi lesz, ha már az első napon megijeszted a többieket? - Ha-ha, nagyon vicces - mondta Gréti. De kicsit azért bántotta Geri megjegyzése. Gréti apukája lépett be a konyhába, nyakkendőjét igazíva, és vidáman dudorászott. De elhallgatott, amikor meglátta Gréti fancsali arcát. A lánya nem volt éppen dudorászos hangulatban. - Mi a baj, pocok? - kérdezte Apa. - Semmi - felelte Gréti. - Csak nem akarok iskolába menni. SOHA. Ez minden. Geri kiejtette a villát a kezéből. - Soha, de soha? - álmélkodott. - De akkor nem lesz kisállatod az osztályban! Se saját padod! És kimaradsz a tűzriadó gyakorlatból is! - Na és? - vonta meg a vállát Gréti. Apa odaült mellé. - Nincsen semmi baj - nyugtatgatta Grétit.- És nem lesz semmi baj az iskolában sem. - De én itthon akarok tanulni, Anyával - mondta Gréti. - Tényleg nagyon jó volt - mondta Anya -, de most már itt az ideje, hogy tanároktól és tankönyvekből tanulj, az iskolában. - Magamtól is tudok tanulni - erősködött Gréti. - És különben is, én csak a saját könyvemet szeretem. Anya felvonta a szemöldökét. - Kellesz az iskolának, Gréti - mondta Apa. Okos vagy és kedves. - És egy kicsit gyagya - tette hozzá Geri. - Higgy nekem - mondta Apa. - Tudom, hogy tetszeni fog a suli. És amikor hazaérsz, te lehetsz az első, aki leteszteli a vadiúj gyümölcsös kóla receptemet. Arra gondoltam, az lesz a neve, hogy Maxi Cserkó. Garabonci papa a BUBI üdítőital-gyárban dolgozott. Gréti imádta megkóstolni a titkos receptjeit. Néha Gréti is talált ki saját recepteket, és megosztotta őket a papájával. Egy új gyümölcsös kóla megkóstolása egy kicsit azért tényleg jó mulatságnak ígérkezett. Anya megcsörgett a sluszkulcsot. - Indulás! - mondta vidáman. Gréti nagyot sóhajtva lecsúszott a székről. Felvette a fekete farmerdzsekijét és hátizsákját. Aztán búcsúzkodni kezdett: - Ég veled, lombház tanterem! Ég veled, kerti étkező! - Valamiről megfeledkeztél - szólt közbe Geri. - Miről? - kérdezte Gréti. - Hellóóó, suli! Ezzel elindultak. (2) Garabonci Gréti varázsol vissza a kezdő olvasók sorozataihoz vissza a sorozathoz