pagony.hu A testvérem apukája, de nem az én apukám, ki az? Végre egy könyv a bonyolult családi viszonyokról!     Manapság egyre többen élünk nem hagyományos családformában, egyre több az úgynevezett mozaik- vagy patchwork-család. Azokat a családokat hívjuk így, ahol legalább az egyik szülőnek van már az előző kapcsolatából gyereke. Czernák Eszter új könyve, a Kedves apu! arról szól, hogyan egyesül egymással két felbomlott család. Miután könyvünk narrátorának, Áginak elváltak a szülei, az apukájának lett egy új barátnője, az anyukája pedig férjhez ment Zolihoz. Így Ági és vérszerinti testvérei, Norbi, Balázs és Peti hamarosan négy új testvért is kapnak: Mikit, Zoli és Ági anyukájának első közös kisbabáját, és a Zoli előző házasságában született gyerekeket: Patrikot, Jázmint és Mimit. A gyerekeknek először nem kifejezetten van ínyükre a dolog, nehéz megszokniuk a sok a változást, hiányzik nekik a régi felállás, elindulnak a féltékenykedések. A könyv egésze egy hosszú levél, amit a családban élő hét gyerek egyike, Ági ír az apukájának, aki épp elutazott az új barátnőjével. Az, hogy ilyenkor a legtöbb gyerek először lázadni kezd a saját módszereivel, legyen az agresszió vagy hűvös elzárkózás, teljesen természetes. Hiszen a gyerekek jogosan félnek, hogy a sok új testvér miatt rájuk már nem fognak annyira figyelni a jövőben. A szülők dolga pedig az, hogy mindegyik gyereket biztosítsák arról, hogy attól még, hogy ők már egymást nem szeretik, a gyerekeik iránti szeretetük egy cseppet sem változott. A szülőknek tehát nincs könnyű dolguk, pláne, hogy a családi egyensúly gyakran olyan apróságokon múlik, minthogy Zoli, a nevelőapa véletlenül beleül Ági apukájának fotelébe, ahol eddig csak és kizárólag Apu ült, mert az az ő helye. Persze, ez csak egy fotel, de a gyerekek számára az apukájuk életükben betöltött szerepét jelképezi, amit senkinek nincs joga elvenni tőlük, és ezt nevelőszülőként maximálisan tiszteletben kell tartanunk. És Zolinak, az új apukának szerencsére az esetek nagy részében sikerül is, néha azonban ő is hibázik. A Kedves apu!-ban ezt szeretjük, hogy valódi, mert nem titkolja el a hibázást, hogy milyen nehéz egy új szerepnek megfelelni. A könyvben a családi élet feszültségeinek és a mostohatestvérek épülő szövetségének is szemtanúi lehetünk. Ági családjainak egyesülése egy göröngyös, de valóságos sikertörténet arról, hogy gyerekek, akik először csak idegenek voltak és mérges szemmel méregették egymást, hogyan lesznek a szüleik válásának közös tapasztalatán osztozva először jó barátok, majd testvérek. Az Ági családjában élő rengeteg gyerek, a hét testvér talán nem mindennapos eset, de jó eszköz arra, hogy minden kis olvasó találhasson valakit a történetben, akiben magára ismerhet. Sőt, a könyvben nemcsak magunkat, hanem a környezetünkben élőket is felismerhetjük, a Kedves apu!-ban egyaránt helyet kapnak a támogató iskolatársak és tanárok, de természetesen akadnak olyanok is, akik rosszindulatú megjegyzéseket tesznek Ágiék “csonka” családjára. De mi nagyon szeretjük az olyan mesekönyveket, amiben a való élet negatív érzései is megjelennek, hiszen semmi sem oldja jobban a feszültséget annál, mint a közös meseolvasás közben jól átbeszélni ezeket, kinevetni a mindenbe beleszólókat, és magasról tenni a mozaikcsaládunk létjogosultságát megkérdőjelezők véleményére!