Krausz Vera     Sorozatlázban égek. Ehhez hasonló érzés utoljára olyan amerikai szappanoperák esetében kerített hatalmába, mint a Jó barátok, vagy a Szívek szállodája. Gondolok itt arra a sürgető, mindent elsöprő vágyra, hogy mielőbb hozzájussak, és egyedül maradjak a sorozat legújabb részével, majd rohamléptekben belevessem magam a friss történések forgatagába. E jelenség szerves része az a jólesően sajgó, kiüresedett állapot, amikor a végére érve egy évadnak, résznek rádöbbenek, hogy megint jó pár hónap telik majd el reményteli, zaklatott várakozással, mire megjelenik a folytatás. Addig pedig a mostanra már személyes jó barátaimmá avanzsált szereplők sorsa nyitott marad, és, mint egy hirtelen elnémult telefonbeszélgetés esetében, nincsen reményem rá, hogy bármilyen új információt szerezzek életük alakulásáról.   Leiner Laura A Szent Johanna gimi könyvsorozata a fentiekben leírt függősséggel vett le a lábamról, és velem együtt gyanútlan, várakozással teli olvasók ezreit. A több mint 5700 Facebook „barátot” számláló sorozat mára már valóságos kultusszá nőtte ki magát. Nem csak a regénynek létezik saját oldala a Facebook-on, de van Szent Johanna suliújság, olvasói kör, sőt az egyes szereplőknek is van külön identitása a közösségi portálon belül, ismerősnek jelölhetjük így többek között például Renit és Arnoldot is. Az oldalakon egymást követik a különféle kvízjátékok, rajzversenyek, „beszélgetős” délutánok. Őrület, de működik. Hogy miért? Mert a sorozatot körülvevő virtuális világ nem pusztán ügyes marketing szüleménye, hanem lelkes rajongók tartják életben, hogy egyrészt áthidalják az egyes kötetek megjelenése közti időt, másrészt pedig közelebb kerüljenek a könyvek szereplőihez, és egy kicsit ők maguk is Szent Johanna gimisekké válhassanak. Ezen internetes felhajtás odaadó követőjeként már meg sem lepődtem azon az amúgy magyar könyvek esetében ritkának számító jelenségen, hogy a 4. kötet dedikálással egybekötött exkluzív megjelenésének két napján tömve volt az újlipótvárosi L&L ifjúsági könyvesbolt, a környékbeli padok nagy részét pedig a regényt olvasó, és abból szemezgető lelkes tizenévesek vették birtokukba.   De vajon mi is a titka ennek a sorozatnak? Mi áll a Szent Johanna láz mögött? Már az első két rész elolvasását követően arra a következtésre juthatunk, hogy a fiatal írónő bizony tud valamit: rendkívüli tehetséggel bír nemcsak a tizenéves, de az idősebb korosztály érdeklődésének felkeltése és tartós fenntartása terén is. Nyolc részesre tervezett sorozatában kedves, életszerű, szerethető karaktereit modern környezetbe helyezve, humoros hangnemben számol be egy gimnáziumi osztály mindennapjairól, mai magyar fiatalok csínytevéseiről, problémáiról, öröméről, bánatáról.  Itt és most rólunk, nekünk ír. Míg az első két rész cselekményét tekintve talán picit lassúbb folyású, a harmadik és negyedik rész már szinte filmszerűen pörgős, forrongó indulatok, snittszerű fordulatok, hirtelen érzelmi kitörések, váratlan események egész sora jellemzi az Egyedül, és a Barátok című köteteket. Ahogyan a való életben is egy világ választja el a zöldfülű elsős gimnazistát az állandóan ingadozó hangulatú, merész tizenhat éves kamasztól, úgy Leiner Laura is érzékletes képet rajzol a már megváltozott, bizonyos tekintetben érettebb, mindemellett, ha lehet, még szertelenebb, kezelhetetlenebb fiatalokból álló 10. b osztályról.        gabiica   Csak remélni tudtam, hogy ahogy haladok tovább a sorozattal, nem fog számomra ellaposodni és szeretni fogom. Ez megtörtént: ugyanúgy azt érzem, hogy nem tudom letenni, Leiner Laura stílusa eléri, hogy kb. ismét tinilánynak érezzem magam, izguljak a szereplőkért, kedveljem vagy éppen utáljam őket. Nyilván vannak pontok, amiket nehezn tud felfogni a negyedévszázados gondolkozásom, de igazából ki tudom zárni a negatívumokat, és tudok csak arra gondolni, hogy engem ez kikapcsol, szórakoztat, élvezem az olvasását. Igazi tiniregény, igazi és komoly problémákat is feszeget. Továbbra is tűkön ülve várom, hogy mi történik majd a szereplőkkel, lényegében azt is mondhatnám, hogy SZJG függő lettem...