Csipkebolt Brüsszelben
2020.07.14. 17:00
Jósika Júlia életregénye
Írta: Kertész Erzsébet
Illusztrálta: Békés Rozi
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2014
Oldalszám: 240
Podmaniczky Júlia nyolc esztendőt várt bízó türelemmel, míg szerelmével Jósika Miklóssal, a kor legünnepeltebb írójával egybekelhetett.
Házasságuk boldog derűjét hamarosan a forradalom, a szabadságharc és a bujdosás viharos eseményei kavarták fel, majd az emigráció nehéz esztendei következtek. Jósika Júlia bátran és boldogan támogatta férjét politikai szereplésében, s a számkivetettség évei alatt nemcsak a lelket tartotta a csalódott és közönségétől megfosztott íróban, hanem kenyérkereső foglalkozást is vállalt, és brüsszeli boltosasszonyként is remekül megállta helyét.
Az ő derűs, talpraesett, gyengéd és áldozatos alakjának állít emléket Kertész Erzsébet regénye.
|
anniekonyvesblogja
A Csipkebolt Brüsszelben című regény nem okozott csalódást. Tipikus csíkos könyv volt, akár a hangulatát, akár a témáját veszem figyelembe. Komolyabb történések vannak benne, mint pöttyös társaiban, ennek ellenére szórakoztató olvasmány maradt mindvégig. A történelem pedig nem csak alakítja az eseményeket, hanem azok alapját adja, majd szerves részét képezi.
A regény az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc korát jeleníti meg, majd az azt követő időszakot, azonban a történet középpontjában Podmaniczky Júlia, Jósika Miklós felesége áll. Életének azt az időszakát követhetjük végig, amikor feleségül ment Jósikához, ahogy a forradalom és a szabadságharc eseményeit átélte, majd az emigránsok életét élte Brüsszelben, ahol a címben is szereplő csipkeboltot nyitotta.
Tetszett, ahogy arról olvashattam, hogy Júlia hogyan találta fel magát az idegen országban, miközben férjében is tartania kellett a lelket, aki egy ideig nem is írhatott, hiába tartották kora egyik legnagyobb írójának.
A szereplőket könnyű volt megkedvelni, valósággal életre keltek a lapokon, annak ellenére, hogy a jellemábrázolás hagyott némi kívánnivalót maga után. Valójában egyoldalúnak és idealizáltnak éreztem a regényalakokat, ám ha tekintetbe veszem, hogy a könyv a tizenéves lányokat célozza meg, akkor már ez nem is tűnik súlyos hibának, ráadásul így is közelebbinek és hétköznapibbnak tűntek, mint ahogy a történelemórák nyomán megjelentek a képzeletemben.
Azt nem tudom eldönteni, hogy a mű történetileg mennyire hiteles, azonban mindent összevetve egy kedves, aranyos, szórakoztató és egy bizonyos mértékben szomorú regényt olvashattam.
|

|