De most a kutyákat is… A labrador pedig nem barna volt. De a túlzott érzékenység nem vezet sehova. Az állatok elaltatásánál sokkal nagyobb megrázkódtatást okoz számukra, hogy kedvenc napilapjukat beszüntették, mert megkérdőjelezte, sőt kétségbe vonta az állatokkal kapcsolatos NEMZETI intézkedéseket, felbátorítva ezzel némelyeket az esetleges ellenállásra. Mostantól fogva csak az ÚJ BARNA lapból lehet még a lóversenyeredményeket is megtudni. Az élet pedig megy tovább. El kellett tűnniük azoknak a könyveknek a polcokról, ahol a kutya vagy a macska szó a BARNA szín megjelölése nélkül előfordul. Az ember egyre óvatosabb, már a beszélgetések során is sűrűn beleszövi mondandójába a BARNA szót, minek a törvénnyel packázni? „Kezdetben persze furcsán hangzott, hogy kérek egy barna felest, de végül is a nyelv azért van, hogy fejlődjön, és semmivel sem volt különösebb, hogy azt tettük hozzá, barna, mint azt hogy baszki, ami felénk majdnem minden mondat végén ott virít. Legalább jól láthattak minket, és nyugtunk volt.” Az alkalmazkodás remek példája, hogy mindketten beszereznek immár egy barna állatot. Aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen: elviszik azokat, akiknek valaha is volt más színű állatuk. Vagy ismertek valakit, vagy a családjában volt valaki, akinek KORÁBBAN volt nem előírásszerű állata, komoly következményekkel számolhatott. …és eljön az a hajnal, barna hajnal, amikor megszólal a csengő. Érted jöttek. Mert mondjuk szőke vagy...   Kleyer Éva ForrásÍ olvassbele.com